Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)

BACHER BÉLA: Újabb adatok Verescsagin magyarországi kapcsolatairól

kimerítően foglalkozott, Jókai részletes jellemrajzot adott Verescsaginról és vázolta művészetének jelentőségét, Verescsagin pedig az őt régóta foglalkoztató társadalmi kérdésekről beszélt. A közös előadás még szorosabbra fonta a nagy magyar író és az orosz művész barátságát. Ennek kétségtelen jeleit láthatjuk Verescsagin sajátkezű leveleiben is, amelyeket ma az Országos Széchényi-Könyvtár adattára őriz. Azt pedig, hogy ez a barátság idővel még csak fokozódott, a most ismertetett festmény igazolja, amelyet Verescsagin 12 évvel később, az 1898-ban rendezett kiállítása alkalmával ajándékozott Jókai Mórnak. Ennek a barátságnak köszönhető, hogy .a múltszázadi orosz realista festészet iránt érdeklődő közönségünk megtekintheti a nagy orosz mester egyik eredeti alkotását. II. A Szépművészeti Múzeum adattárának újjárendezését végző Soós Gyula muzeológus hívta fel figyelmünket arra, hogy Vaszary János fiatalkori rajzai között Verescsagin festményei után készült vázlatok is szerepelnek. A rajzok egyszerű borítólapban voltak összegyűjtve, melynek egyik oldalán kalligrafikus írással «Vazlatok Verescsagin Vazul festményeiről 1886» szövegű felirat olvasható, a másik oldalán pedig ceruzarajz látható, mely Verescsaginnak egy palettára rajzolt, jobbraforduló és a nézőre tekintő mell-, képét ábrázolja. A borítólap 16 rajzlapot tartalmazott. Ezek közül 3 lapon kompzícic>részlet, 3 lapon fekete és színes ceruzával készített egy-egy tanulmányfej, (37—38. kép) 6 lapon egyenként 2—5 különböző kompozíciórészlet, tanulmányfej, táj- és látképrészlet, egy lapon pedig megkezdett fej vázlat látható. A rajzok 19,8x14,4 cm méretű rajzlapokon készültek, fekete ceruzával és egyes lapokon piros, sárga, kék, zöld és barna színű ceruza alkalmazásával. A rajzok kivitelezésének technikája különböző. Egyesek, főleg a kompozíciórészletek, melyeken Vaszary szemmelláthatóan főleg az alakok mozdulatait igyekszik megragadni, csak kevés vonással felrajzolt vázlatok, míg mások, elsősorban a tanulmányfejek és részben a látképek, eléggé alaposan kidolgozott több színben készült rajzok. A 16 lapon összesen 30 rajz látható. Minden rajz alatt Verescsagin eredeti festményének címe és az 1886. évi budapesti kiállítás katalógusában szereplő száma olvasható. Vaszary rajzai a katalógusban 1, 2, 3, 8, 11, 14, 18, 23, 27, 28, 30, 31, 36, 39, 45, 50, 51, 63, 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71 és 72 szám alatt szerepelt festményekről készültek. Meg kell említenünk, hogy Vaszary a vázlatok közül csak néhányat foglalt mintegy zárt keretbe — ezek is kivétel nélkül tájképek —- míg általában csak a kép fő motívumát ragadta ki, és ezáltal azt a benyomást kelti, mintha a rajz nem festmény, hanem természet után készült tanulmány lenne. Ha azt a kérdést vetjük fel, hogy mi indította a fiatal Vaszaryt e vázlatok elkészítésére, amelyekkel nyilván napokat tölthetett el a Verescsagin-kiállításon, úgy a rajzok jellegéből és abból a körülményből, hogy mindegyiken feltüntette a képek katalógus-számát és címét, arra kell következtetnünk, hogy nem annyira tanulmányok készítése volt a célja, mint inkább az, hogy a kiállítás benyomásait minél átfogóbban rögzítse a maga számára. Vaszaryt, aki későbbi élete folyamán sokat utazott, már ekkor erősen vonzották a világjáró orosz művész távoli országok népi típusait ábrázoló festményei. Szembetűnő, hogy elsősorban az emberábrázolás érdekelte. A tibetiekről, hindukról, arabokról és