Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)

BACHER BÉLA: Újabb adatok Verescsagin magyarországi kapcsolatairól

ÚJABB ADATOK VERESCSAGIN MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAIRÓL A Szépművészeti Múzeum ez év május havában, V.V. Verescsagin halálának 50. évfordulója alkalmával, magyarországi kapcsolatainak emlékanyagából kiállítást rendezett. A kiállítás előkészítése során Verescsagin magyarországi kapcsolatainak két rendkívül érdekes, eddig nem ismert emléke került elő. I. Az emlékkiállítást kísérő dokumentációs anyag előkészítésénél a Pesti Napló 1898. február 20-i számának egy kis közleménye—• mely Verescsagin és Jókai Mór között lefolyt beszélgetésről számol be — hívta fel figyelmünket arra, hogy a művész a nagy magyar írónak egy festményt ajándékozott. A Jókaihagyaték egyes darabjai után kutatva, a Széchényi-könyvtárban szerzett adatok alapján a festményt a mai Petőfi Sándor irodalmi múzeum raktárában sikerült Is felfedezni (36. kép). A 39x27 cm méretű vászonra festett olajkép, mely a Jókai-hagyaték leltárában «Orosz falu» címen szerepel, karsztszerű meredek hegyoldalt ábrázol, melynek tövében kis fehér házak állnak. A kép bal alsó sarkában országút vezet, amelyen az előtér felé fehérruhás alak közeledik, és a házak előtt is néhány apró alak látható. A festmény koloritjában a halványkék ég színe mellett a barna és zöld dominál. A kép alján, meglehetősen nagy betűkkel a következő felírat olvasható: «à M. Jókai souvenir affectueux W. Werestchagin.» A vidék, amelyet a festmény ábrázol, a leltárban szereplő cím ellenére is inkább keleti tájra vall — és erre enged következtetni a képen látható alakok ruházata is. A kép, mely könnyed ecsetvonásokkal és nem a mesterre korábban jellemző rajzos megoldással készült, valószínűleg az ajándékozás idejéből, de mindenesetre a 90-es évekből ered. Verescsagin az 1885 évi bécsi kiállításon ismerkedett meg Jókai Mórral. A két mester kapcsolata már kezdettől fogva igen szívélyes volt, és Verescsagin személyesen kalauzolta végig Jókait a kiállításon. Ez a kiállítás, melynek rendkívül nagy sikere volt, s amelyet addig soha nem látott tömegek kerestek fel, nemcsak a bécsi és budapesti műkritikát, hanem az egész világsajtót is élénken foglalkoztatta. Ekkor állította ki Verescsagin többek között az ú. n. evangéliumi festményeit, amelyek materialista és racionalista alapgondolatuk miatt az egyház éles tiltakozását hívták ki maguk ellen. Verescsagin még a bécsi kiálltás alatt Budapestre utazott, hogy közvetlenül a bécsi után itt megnyíló kiállítását előkészítse. Néhánynapos budapesti tartózkodása alatt a művésznek ismét alkalma volt Jókaival találkozni. Verescsagin közölte Jókaival, aki időközben a «Nemzet» c. lap hasábjain már hosszabb cikkben foglalkozott a művész képeivel, hogy társadalmi és művészeti nézeteit elsőízben Budapesten szeretné a nyilávosság előtt élőszóval kifejteni. Jókai, aki ekkor már Verescsagin művészetének leglelkesebb hívei közé tartozott, örömmel vállalta, hogy a mester budapesti előadását bevezesse és őt a magyar közönségnek bemutassa. Jókai és Verescsagin együttes előadásukat néhány nappal a művész második budapesti kiállításának megnyitása előtt, 1886. január 24-én, a Terézvárosi Körben tartották meg. Ezen az előadáson, mellyel az akkori magyar sajtó