Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

átfestése, a megújított, rikító mustrás aranyalap vakító hatása csak akadályozza. E kiváló mester művészetéhez állanak legközelebb a liptószentmiklósi templom Mária mellékoltárának

1 különösen belső képei (Angyali üdvözlet, Mária látogatása, Jézus születése és Királyok hódolása — 86-5x67 cm) a szokásos szepeshelyi csoportosítással, és kompozíciókban, mélytüzű, harmonikus és ugyancsak lebarnult színezésben. Máriának arctípusa a Máriahó oltáréhoz hasonló, finom, németalföldi formákat mutat. Úgy a lőcsei, mint a liptószentmiklósi Mária-oltárok mesterei azokhoz a szepeshelyi iskolázottsága festőkhöz tartoznak, akik a németalföldi és rajnavidéki festészet nagy erejének közvetlenebb hatása alatt állottak. Az erős alsó német-németalföldies igazodás már az 1478. évi egyik oltáron is szembetűnő. A fejlődés iránya e hatást kedvezően olyannyira elmélyítette, hogy a szepeshelyi festészetet e vonatkozásban, a régi magyar művészetben egyedülállóvá teszi. A szepeshelyi festészet fennmaradt emlékanyagának legnagyobb része a XV. század utolsó tizedéből való. Az emlékanyag viszonylagos nagyságából is következtethető virágzás és nagy művészi lendület az 1478 óta nyomon kísért fejlődés logikus folyományaként esik a század utolsó éveire és újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a szepeshelyi festők művészi eredményeit a forrástadó német művészet szemszögéből nemcsak mérlegelni lehet, hanem túlzás nélkül magasra is értékelni. A századforduló alkotásainak élén a székesegyház 1493-ban befejezett Zápolya-kápolnájának Mária koronázása-oltára áll, melynek tábláin a szepeshelyi festészet az alkotó erőnek és a művészi előadásnak tiszta és kiegyensúlyozott harmóniájában, fejlődésének csúcspontjára lendül. A régebbi írók, Pirhallaa és Hradszky

3 által az oltáron leolvasott és említett »anno 1499« évszám, ha egykorú felírásnak talán nem is, de a stílkritika és a történeti valószerűség szempontjából beigazoltnak tekinthető. Ez oltár mesterében a szepeshelyi főoltár és a szepesváraljai ciklus festői után a szepeshelyi festészet harmadik vezető egyéniségét ismerjük meg. Képeit, (144x88 cm), melyeket szintén először mutatunk be, a lelkiismeretlen restaurálás se tudta hatásában lényegesen megrontani. Az oltár belső négy képe Mária életéből (Angyali üdvözlet, Mária látogatása, Jézus születése, Királyok hódolása), a külső nyolc pedig a passióból (Olajfák-hegye, Júdás csókja, Kaifás előtt, Ostorozás, Töviskoronázás, Pilátus kézmosása, Keresztvitel és Kálvária) meríti tárgyát. A szepesváraljai festő művészi eredményeihez képest tábláink kompozíciós rendje mozgalmasabb, a tájhátterek 1 Divald Kornél : Szárnyasoltárok Liptó, Árva és Trencsén vármegyében. A M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1912-iki évfolyam XLVI. kötet, 662. 1. 2 A szepesi prépostság vázlatos története, Lőcse. 1899. 117. 1. 8 I. m. 164. 1.