Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)
Ybl Ervin: Szavojai Jenő herceg ráckevei kastélya
tekintettel kellett lennie a herceg és csepelszigeti intézőjének, Francesco úrnak 1 kívánságaira, melyeket Hildebrandt a szigeten személyesen tudott meg az utóbbitól (IV. február 15.). Azonban ez a februári megoldás sem volt végleges, mint azt a VII. (április 22.) levél jelzi, pedig Ilildebrandt ezektől teszi függővé a kert alakját is. A kertet még az 1702, év őszén (III. és VII. levél) akarta szintén munkába venni. A főépület közepéről, azaz a nagy teremről a mester kétféle megoldási tervet készített, melyek közül a herceg volt hivatva választani. Úgyszintén a herceg óhajától teszi függővé azt is, hogy az ablakokra jöjjenek-e vasrácsok (III.). Maga a mester a III. levél szerint január 25-ike és február 11-ike közölt két hétig volt Csepel-szigetén, de május elsején ismét a helyszínre szándékozik menni, hogy ott a szállításra kikötött faragott alkatrészeket elhelyezze és az építkezést irányítsa (III.). A főépületrészt Hildebrandt még 1702-ben tető alá akarja hozni. Ehhez szerinte 14,000—15,000 forint lesz szükséges, de lehet, hogy ebben az évben 9000—10,000 forint is elég lesz (III.). Francesco szerint az egész építkezés 100,000 forintba fog kerülni, Hildebrandt azonban ezt a kérdést attól teszi függővé, hogy minő kényelmi szempontokat kell majd kielégítenie és milyen tágasra kell a helyiségeket terveznie. (VI.). A kastély falai helyszínen égetett téglákból és budafoki kövekből 2 épüllek, a lábazatok, pilaszterek, talapzatok, lépcsőfokok, párkányok kemény budai kőből, az ablakkeretek pedig pestiből (III.). Lehetséges, hogy a főépületrész a mester óhaja szerint még ez évben tető alá került, hacsak a herceg pénzforrásainak akkortájt gyakori elégtelensége ezt meg nem gátolta. a Jenő herceg a terveket Itáliában március folyamán bírálta felül és megjegyzéseit a tervek oldalára írta. (VI.). A nagyterem alternativ megoldásai közül, Hildebrandt első értesülése szerint a «fedett loggiás»-t fogadta el (VI.), de ez nem felelt meg a valóságnak, inert a herceg először a kettő közötti költségkülönbséget akarta tudni (V.U.). Végeredményben — talán a kettőnek összeolvasztása alapján — egy kupolás megoldás került kivitelre. Hogy ez nem későbbi átalakítás eredménye, azt a címeres oromfal alakján kívül Bél Mátyás fentidézett leírása is (in summo turris turbinatœ habet speciem) bizonyítja. 4 Dacára e nehézkes formájú kupolának, a ráckevei kastély eredeti állapotában tagadhatatlanul kiváló művészi hatást gyakorolt. A főépülethez kétoldalt 1 Mindén bizonnyal ez a Francesco intéző úr azonos azzal a Franciscus Aloysis-sal, kiről a ráckevei levéltár 1702-ből való okmánya (közölte Magdicó látván : Diplomatariuni Ráckeviense 1888. 103. old.) így emlékezik meg: «Ezen esztendőben parancsoltatott a keőházaknak megépítése és az Uccáknak váloggal való bekerítése, az házaknak Singellel és náddal való felverctése, az Méltóságos Franciscus de Aloysis Supremus Aulse Prsefeclus Urunktul eö Nagyságátul.» 2 Érdekesen jellemzi Hildebrandt (III.) e szép kő szétmálló voltát, melynél fogva ez faragásra, profilok szániára alkalmatlan. 3 Lásd a III. és V. levelet. Fachineti is nyilvánvalóan erre céloz levelében. 4 Az egyik kupolagerendába vésett 1819 évszám csak későbbi javításra, tetőmegújílásra vonatkozhatik. — Ilyen «fedett loggias» nagyteremmegoldás látható azonban a bécsi Starhemberg—Schönburg kerti palotán (1705—6), melyet D. Frey (Op. cit. 196—198 old.) tehát joggal tulajdonít Hildebrandtnak. Az előbbi palota nagytermének alakja is teljesen azonos a ráckevei nagyterem alakjával.
