Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Ybl Ervin: Francesco di Giorgio ismeretlen bronzszobrocskája

FRANCESCO DI GIORGIO ISMERETLEN BRONZSZOBROCSKÁJA Dr. Wittmann Ernő budapesti ügyvéd kitűnő darabokban gazdag gyűjteményében egy 31 cm magas, férfiaktot ábrázoló, eredeti lakk patinás bronzszobrocska (1. és 2. ábra) látható, amelyet Bertoldónak tulajdonítottak. (Egy másik, patina nélküli példány a párizsi Musée Jacquemart-Andréban.)

1 A meglehetősen jól öntött szobrocskán az arc, a kezek, a lábfejek, a szakáll és a dús hajzat az öntés utáni, erős átdolgozást árulják el. Legelőször 1928 őszén, a Muóeumó-VerbanJ-nak Budapesten tartott kongresszusa alkalmából, az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállításon találkoztunk a szobrocskával és rögtön megállapítoltuk, hogy a kiváló kvalitású bronz nem lehet Bertoldo munkája. Sőt nem is Firenzében, hanem Sienában kell keresnünk a szobrocska hazáját. A quattrocento végén a sienai plasztikát jellemzik azok a stílussajátságok, amelyek a Wittmann-gyűjtemény bronzaktjában oly világosan érvényesülnek. Francesco di Giorgio volt ennek a sienai szobrászati stílusnak a főképviselője és neki kell tulajdonítanunk a budapesti kis szobrocskát is. A szobrocska borostyán levélkoszorúval övezett, kerek talpazaton egy érett korú, dús hajú szakállas férfit ábrázol. Könnyed lépésben igyekszik előre, jobblábának már csak hegyével érinti a földet, de testének súlya még nem nyugszik a ballábon. Nincs nyugalmas egyensúlyban, hanem a járás ritmusa, a mozgás folyamatossága érvényesül a test átmeneti állásában. A törzstől elszabadult karok a nyitott kezekkel a járás könnyedségét, az ábrázolás mozgalmasságát még jobban fokozzák. A karok mozdulatánál, de az előrelépésnél fogva is a jobbváll magasabban van, míg a leeső balváll a balkar vonalai folytatja. Valósággal beszélnek ezek a karok és kezek. Kiegészítik, magyarázzák az arc figyelő tekintetét. Ennél a szép férfiaktnál a statikai és a formai felépítésen, kiegyensúlyozáson kívül a lelki megelevenítés is érdekelte a mestert. Nem él magának való életet az alak, nem közönyös nyugalomban lép előre, hanem a külvilággal való kapcsolat, egy határozott eseményben való közvetlen lelki részvétel határozza meg pillanatnyi mozdulatát. Valósággal impresszionista felfogásról lehetne beszélni, 1 Lásd a katalógust. Nr. 453.