Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

HÁZ ÉS HAGYOMÁNY - Zentai Tünde: A halandó megkísértése. A dél-dunántúli tájegység „szellemi" hátteréhez

válnak valóra. A végkifejlet e mondatípusnál az ifjú elragadásába, halálába vagy betegségébe, erejének elvesztésébe torkollik, a kincs pedig eltűnik. A kovácshidai variáció kerek, népköltészeti formában előadott történet. Szüzséje tartalmazza a szükséges alapmotívumokat, sőt a kincsmotívum beemelése túlmutat a sztereotip változaton. A bonyodalom szelíd megoldással zárul. Mezei Dávid szavaival: „Hát szintén rokonyunk vót, vót egy fiatal embör, hát asztán így öten-hatan elmöntek bálba Csepelbe, Drávacsehibü Drávacsepelybe. És hát ottan ugye táncótak, dalótak, mulattak, mindönféle. Hát má úgy jó éjfél után jöttek haza innen a szomszéd falubú. Hát asztán az illető elmaratt a többi gyerököktü. De azt monták a többi gyerökök, hogy ük kajabátak neki, hogy gyűjjön, de nem gyüjött. Hát Drávacsehi meg Drávapalkonya között vót egy olyan kis híd. Olyan kis árok vót, rajta, asztán vót neki pallója meg vót neki két karja. Hát azt mongya, hogy amint ű odaért, hát egyik karján is ült egy meztelen csöcsös leány, meg a másikon is. Hát ennek is vót, egyik lánnak is vót előtte egy kis ládika, az teli vót aranygyűrűkkel, órákkal, mindenfélével, de másikná is. Hát megfogta ez a két lány, telihúzigálták a zujját aranygyűrűvel, telihúzigálták aranygyűrűvel. De nem eresztötték az atyaúristennek se. Hát addig birkózott ottan, erőködött vélik, mindönféle, hogy nem és nem. Hát aszongya, hogy eccör kukorékótak a kakasok, ott az ő falujikba. De má utóbb azt mondta, hogy vigyetök valahová vagy engeggyetök el aszongya, az anyátok erre-arra... - elkáromkodta magát, akkor a kakasok kukorékoltak, hát asztán a két lány eltűnt, meg az aranyékszerök is, mindönféle, eltűntek vélik együtt. Hát aszongya a sógorasszonya, amikor hazaért, az olyan vót, hogy az tiszta víz vót. Az úgy kifáradt ott a nagy erőködésbe, cípálásba, amint ottan birkózott ezökkel a lányokkal. De gyűrű asztán nem vót ám egy se. Gyűrű nem vót. " Hosszan lehetne még elemezni az ízelítőül bemutatott mondákat és társait, szövegük azonban önmagában is elég ahhoz, hogy egy kicsit többet lássunk a múlt „kerítésen túli" világából. Zentai Tünde