Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Előszó

ELŐSZÓ Hunyad megyéről legtöbbünknek olyan történelmi helyszínek jutnak az eszünkbe, mint Vajdahunyad vagy magos Déva vára, ám tapasztalatom szerint az erre utazókat inkább távolabbi célok vezetik: az egykor szászok lakta kulturális központok (Segesvár, Brassó), illetve a Székelyföld. Pedig érdemes lenne Hunyad megyében is többet időzni, hiszen sokféle természeti kincs lelhető fel itt, és kulturális érték fűz ide minket, magyarokat. Például 1479-ben Kenyérmezőn aratott győzelmet a törökök felett Kinizsi Pál, 1580-ban Marosillyén született Bethlen Gábor, 1849-ben Bem József Piskinél győzte le az osztrákokat, továbbá ezen a vidéken élt báró Nopcsa László, akiről Jókai Mór a Szegény gazdagok Fatia Negráját mintázta. Hunyad megyébe kutatási céllal a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum leendő Erdély épületegyütteséért felelős muzeológusként először 2006 őszén jutottam el Búzás Miklós főépítésszel. A leendő épületegyüttes koncepciójának kialakításához

1 térképeztük fel a vidéket, figyelmünk a megye vallási és etnikai sokszínűsége miatt esett a vidékre. Ezen a vidéken a magyarság száma helyi viszonylatban a középkor óta elenyésző, mégis fontosnak tartjuk az interkulturális hatások múzeumi bemutatását. Ekkor szembesültem azzal, hogy a kutatók többsége is inkább a tömbmagyarságra koncentrál, s emiatt Hunyad megyéről igen kevés néprajzi adat áll a rendelkezésünkre. A kutatás kezdetén nagyon megragadott ez a számomra addig ismeretlen világ: a szórványléttel járó nehézségek, küzdelmek, s az, hogy az évszázadokon keresztül fennmaradt közösségek talán most élik végnapjaikat. Mindez arra ösztönzött, hogy a még föllelhető emlékeket összegyűjtsem. Mivel 2006-ban Lozsádon és Rákosdon találtuk a legtöbb archaikus épületet, 2007 augusztusában ide szerveztünk felmérőtábort.

2 A terepmunka során az építészek Rákosdon 4 lakóházat és 4 csűrt, Lozsádon 5 lakóházat, 1 ólat és 3 csűrt mértek fel, a néprajzosok pedig az egykori életmód részleteit örökítették meg. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával Vass - Búzás 2007: 227-266. A terepmunkán a szerzőkön kívül a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem építész hallgatói (György Gabriella, Kovács Zsófia, Veres Orsolya) és a kolozsvári Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék hallgatói (Bíró Emese, Csorna Imola, Fazakas Orsolya, Lőrinczi Tünde, Lukács Andrea, Niczuly Enikő és Ternei Orsolya) vettek részt. A 2007. évi tábort a Múzeum saját költségvetéséből finanszírozta, 2008 óta pedig az Erdély néprajzi képe a 19-20. században. Alapkutatás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély tájegységéhez című OTKA (K72428. sz.) kutatás keretében végezzük az erdélyi terepmunkákat. 8