Kiss Kitti: Kovácsolt és öntöttvas edények a magyar szabadtéri múzeumokban (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai, Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

A katalógusban bemutatott edényformák - Az edények muzeológiai megnevezése - Az edényformák megoszlása

A KATALÓGUSBAN BEMUTATOTT EDÉNYFORMÁK AZ EDÉNYEK MUZEOLÓGIAI MEGNEVEZÉSE A különböző edényformák megnevezésére, vagyis a leírókartonokon a Tárgynév mezőben, azonos tárgyak neveként a lenti táblázat sorrendjét követve az alábbi nevek fordulnak elő:

5

6 1. fazék, vasfazék, Pilseni fazék, öntöttvas fazék 2. lábas, vaslábas, öntöttvas lábas, kislábas 3. vaslábas, vasserpenyő, háromlábú vaslábas, bogrács, bogrács lábbal, lábas serpenyő, serpenyő, nyeles lábas, nyeles rántólábas, lábas 4. tarkedlisütő, öntöttvas tarkedlisütő, fánksütő 5. bögre, vasbögre, öntöttvas bögre, vasfazék, kisfazék 6. palacsintasütő 7. vastepsi, kacsasütő tepsi 8. vasserpenyő, öntöttvas serpenyő, serpenyő 9. kukta AZ EDÉNYFORMÁK MEGOSZLÁSA Az SZNM anyagában a következő megoszlásban fordulnak elő a különböző, a katalógusban bemutatott edényformák: A legtöbb vasedény a Felföldi mezőváros tájegység polgárosuló berendezéseiben került elhelyezésre. Sok, elsősorban öntöttvas edény található az Észak-magyarországi falu és a Dél-Dunántúl tájegységben. Legkevesebb a Felső-Tiszavidék házaiban. Az edények megoszlása természetesen a megépült házak számával, a tájegységek méretével, a múzeumi épületek tüzelőberendezéseivel, a bemutatott évvel, társadalmi szinttel, valamint a gyűjtés lehetőségeivel, a gyűjtés időszakával és muzeológiai szemlélet változásaival, eltéréseivel is összefügg. 1969ben 2 db, az 1970-es években 42 db, az 1980-as években 52 db, 1990-es években 36, 2000-től 91 db kovácsolt és öntöttvas edényt gyűjtöttek a muzeológusok. A régiségkereskedőktől történő vásárlás a 2000 utáni időszakban vált jelentőssé, elsősorban a gyűjtési területen vagy annak közelében dolgozó kereskedőktől. Korábban általában a berendezésre kerülő házból, annak településéről vagy közeli falvakból kerültek a múzeumba a tárgyak. A katalógus anyaga és a fenti táblázat alapján az derül ki, hogy a legtöbb edényforma országos elterjedésű, esetleg csak néhány típus (cserépfazékhoz hasonló formájú fazék, lábasfedő, rétessütő) köthető kisebb területekhez. A regionális múzeumok anyaga is azt támasztja alá, hogy a főként gyárakban készített, tömegtermékké váló tárgyak esetébe n nem mutatható ki táji tagolódás, azonos termékek a kereskedelem révén az ország minden részébe eljutottak. X. II. VII. 1. III. IX. VIII. VI. Rakt. Összes Vasfazék 4 16 6 10 2 3 1 2 6 50 Vaslábas 8 25 11 13 4 7 7 8 9 92 Lábas serpenyő 2 8 10 4 8 2 5 4 43 Talkedlisütő 1 4 2 1 2 2 2 2 8 Öntöttvas bögre 4 6 8 1 3 22 Palacsintasütő 1 1 5 3 10 Kacsasütő 1 1 1 3 Lábasfeső 1 4 2 1 8 Kukta 1 1 Összesen 16 62 31 38 9 19 15 17 27 237 1. táblázat Az SZNM vasedényeinek megoszlása A római számok a tájegységeket jelzik: X. Kisalföld, II. Felföldi mezőváros, VII Dél-Dunántúl, L Észak-magyarországi falu, III. Felső-Tiszavidék. IX. Nyugat-Dunántúl. VIII. Bakony-Balatonfelvidék, VI. Alföld 5

4 Az edényformák elnevezései alapvetően a cserépedények szakterminológiáját köve- belül, a szerintem legmegfelelőbb megnevezést választottam ki. A lábas serpenyők tik. A katalógusban és a tanulmány Edényformák és használati adatok részében az azo- között megkülönböztettem a kovácsolt és az öntött darabokat. A fazekak között a csenos edényformára vonatkozó többféle muzeológiai megnevezés közül, minden formán répfazékhoz hasonló formát kezeltem külön típusként. 20