Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Köszöntések - megnyitók - Kovács Szabolcs kiállítása, 2009
Kovács Szabolcs kiállítása, 2009 Ha körülnézünk ebben a teremben, csodálatos színes világ tárul elénk. A színeket a festett bútorok sugározzák, megannyi virágcsokor, koszorú, virágfüzér világa ez, a kövesdi bútorfestés sok-sok jellegzetes díszítő eleme. Ezt a világot itt most Kovács Szabolcsnak köszönhetjük, akinek 20 éves alkotó munkája legszebb, és legjellegzetesebb alkotásai töltik meg ezt a termet. Aki bútorkészítő, asztalos dinasztia leszármazottja, beleszületett ebbe a színes világba. Apja kézen vezette be a mesterség és e művészet titkaiba. Sajnos, András bácsi már nem lehet közöttünk, a húsz évvel ezelőtti közös kiállítások, valamint a Pro Cultura pályázata, és kecskeméti kiállítása már ezekben az években is igazolta apa és fia gyümölcsöző együttműködését. Azóta Szabolcs nagy utat járt be. Az elődöktől örökölt tudást következetes kutató munkával fejlesztette tovább. Tanulmányozta a múzeumokban őrzött, és a családoknál megmaradt régi kövesdi festett bútorok formavilágát, szerkezetét, a díszítő festés stílusirányzatait, azok változásait. Ismereteit nemcsak az alkotó munkában kamatoztatta, hanem tanárként igyekezett tanítványainak is átadni, és ezzel e művészet további folytatását megalapozni. A kiállított tárgyakat tanulmányozva, Kovács Szabolcs három törekvése világosan kirajzolódik. Ezek közül az első: hűség a hagyományokhoz. A hagyományhoz való ragaszkodás kézenfekvőnek látszik ebben a matyó világban, ahol a legkülönbözőbb műfajokban hímzés, viselet stb. - meghatározó, és csak a matyókra jellemző népművészeti világ alakult ki. 'lüdjuk azonban, hogy a történeti-néprajzi kutatások- mindenekelőtt CSILEERY Klára és FÜGEDI Márta kutatásai, elemzései feltárták a matyó népművészet stíluskorszakait az utóbbi kétszáz évben. Kovács Szabolcs tudatosan, határozott kézzel nyúlt a hagyomány 19. század végi, 20. század eleji stílusirányzatához, ami különösenjellegzetessé vált a bútorfestésben. A színes virágozás korszaka ez, amikor a vörösfekete, illetve a zöld-kék márványozásra, a „habozott" felületre jellegzetes szerkesztésű színes virágok, füzérek és koszorúk kerültek, kifejezve a társadalmilagtörténetileg körülhatárolt „cifra nyomorúság"-ot, amit aztán az értelmiségi, főleg néprajzi érdeklődés messze kiemelt a 20. század első felében. Ez az időszak az, amikor a szerkezetek, a formák és a díszítések egységes világgá érlelődnek, amikor az egykori miskolci asztalosok leszármazottai Mezőkövesden és a többi matyó településen új esztétikai világot építettek. Akkor még nem tudták, hogy ennek a világnak a napjai meg vannak számlálva, hiszem az első világháború után egyre erősebb és meghatározóbb lett a gyáripar és a polgári ízlés térhódítása a matyó bútorkultúrában. Kovács Szabolcs ehhez a régi, a felbomlás előtti stílushoz nyúlt vissza, és ezt állította alkotó munkája 492
