Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - Népi építkezés Mecsek-Hegyalján
az újabb babicán, annak túlsó oldalán pedig a lécen lazán áthurkolta. Ezután térdével elengedte a babicát és miközben jobbjával a lazán áthurkolt kötél végét tartotta, bal kezével rendezgetni kezdte. A rendezgetés abból állt, hogy kibontotta a második babica fejét, majd tenyerével ütögetve egyengette, rendezgette a szalmaszálakat. A legalsó sornál ügyelt arra, hogy egyes szálak le ne csússzanak, mert akkor nem lett egyenes a tető széle. Amikor mintegy arasznyi szélességben egyenletesen elrendezte a babicát, meghúzta a jobb kezével tartott szalmakötelet, végét a leszorító hurok alá fűzte és ismét meghúzta. Ezzel a második babicát is szilárdan a léchez rögzítette. Ugyanígy kötözte fel a többi babicát is, amíg a sor végére, vagyis a tető másik szélére ért. A babicákat a felső harmadrészükön hurkolta át és erősítette a léchez, így alsó kétharmad részük csupán a szálak rugalmassága és keménysége folytán simult a tetőre. így lehetett harmadrészükből kötelet sodorni, amivel aztán a következő babicát kötötték a lécre. Ennek megvolt az a hátránya, hogy ha az egyik babica kötése felbomlott, könnyen felbomlott az egész sor is. Viszont megvolt az az előnye, hagy nem kellett külön kötőanyagot készíteni, hisz mindig az előző babica szalmájával kötözték oda a következőt. A következő sort ugyanígy kötözte fel a zsúpkötő csak itt a babicákat fordítva, tövükkel felfelé erősítette a lécekhez. A rendezgetés itt is arra irányult, hogy egyenletesen sima legyen a tető. A kész tető külsején nem is lehetett látni, hol vannak a sorok. Azok takarták egymást, mint a mai tetőkön a cserepek, a felső sor vége mindig eltakarta az alsó sor kötését. Ha a tető magasabb részéhez ért a zsúpkötő, létrát vitt fel, függőlegesen felerősítette, és azon térdelve, guggolva dolgozott. A munka haladtával a létrát mindig továbbvitte. Amikor a tetőnek mind a négy síkjával készen volt, következett a szegély készítése, a tetősíkok találkozásánál, az éleken. ITnvegileg itt is ugyanúgy kötötte fel a babicákat, mint a tető legalsó sorában, vagyis tövükkel lefelé, csakhogy itt előre elkészített szalmakötelet használt. Nem is rendezgetett, hanem szorosan odakötözte a babicákat, a végüket pedig egyenesre vágta, így a tető élein lépcsőzetes lett a zsúp. Ez volt a szegély. Gyakorlati jelentősége nem volt, csupán díszül szolgált. Ugyancsak díszül szolgált a sörte is, a tető gerincén. Ennek gyakorlati haszna is volt: befedte a két tetősík találkozásánál keletkezett rést. A sörtét a következőképpen készítették: a zsúpkötő fogott egv babicát, de nem csavarta be a fe. r-'-ii 3. kép. Zsupteto szegetve, Cserkút jet, mint a többinél, hanem a fejenel ken- (FÜZES Endre felvétele ) 45
