Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - Foreword
„férfi klubok" szerepét a szállások töltötték be. Nemcsak a mezőgazdasági munkák és a jószág őrzése kapcsán, hanem a baráti együttlét miatt is gyakran tartózkodtak itt a férfiak. A legtöbb társas érintkezés tavasszal és ősszel történt a szállásokon, de ha ráértek, kijártak nyáron is. Főleg a jószág legeltetésekor és őrzésük közben találkoztak itt a férfiak. Esténkint gyakran sokan összejöttek, akik a jószágot őrizték, és igyekeztek kellemesen eltölteni az időt. Legtöbbször tüzet raktak valamelyik szálláson, köréje ültek, szalonnát sütöttek, falatoztak. Az öregek csak pipázgattak, beszélgettek a tűz mellett, de a fiatalabb gazdák ezzel nem érték be. Kedvenc szórakozásuk volt egymás megtréfálása. Erre így emlékszik vissza egy öreg szöllősi gazda: „ Öregapám meséte, hogy egysze kimöntek a szálláshó de nem vót vacsorájuk. Gondúta szőrözni kőne, de ócsón. Hát fogta magát, bemönt a faluba, aztá ellopta a cimborájának két tyúkját. Kivitte a szálláshó, mögsiitötték nyárson, asztá kináta a cimborának. Az mög örűt neki, jóízűen megötte. Finom tyúkotok van komám - monta. Csak akkó csodálkozott e, mikó megmondta neki öregapám, hogy az ű tyúkja vót. De osztá ű is megviccete öregapámat. F.gyik este a szálláson vótak, osztá aszongya, hogy ű hoz bort, mer nagyon szomjas. A többiek persze örűtek neki, öregapám is. Hát átgurétott egy kishordó bort. Jóézűen megitták, be is rúgtak tű/e. Másnap vötte észre öregapám, hogy az ű pincéjébű hoszta a bort. A pincét ki tutta nyitni, mert akkoriban nem lőhetett azokat bezárni. Persze nem haragudott mög öregapám, mer vót akkó bor bőven." Máskor a tüzes emberrel vagy az erdei manóval ijesztgették egymást. Kalandos történeteket, anekdotákat, megtörtént eseteket meséltek a tűz körül. Gyakran hoztak bort a közeli pincékből, néha csak egy kancsóval, máskor egy kishordóval. Akkoriban annyi bor volt, különösen Hegyalján, hogy egy kishordóval senki se sajnált a barátaitól. A csendes esti beszélgetések gyakran nagy mulatozásokká, dáridókká fajultak, melyek végén még verekedések is előfordultak. Néha részegségükben kárt is csináltak, felgyújtották az egyik pincét vagy pajtát. Az öregek emlékeznek arra, hogy az őszi mulatozások idején némelyik gazda egy hétig is kint maradt a szálláson, ott mulatott a cimboráival. Az ebédet, vacsorát is úgy vitték ki nekik. Kedvelt szórakozás volt az ivóverseny is. Többen beneveztek, az volt a győztes, aki egy fertály bort (12 liter) meg tudott inni egy éjjel. Aki előbb lerészegedett, azt büntetésből az istállóba fektették a marhák közé. A szállásokon azonban nem volt mindig ilyen rózsás az élet. Ezt a látszatot csak a kellemes visszaemlékezés kelti. Télen bizony kellemetlen volt a nagy hóban kijárni etetni, itatni, illetve a kintalvónak bejárni étkezni a házhoz. Mert a szállásokon nem laktak kint állandóan. Sok helyen egész éven át kint aludt egy öreg vagy a szolgalegény, de a legtöbb helyen csak télen aludtak kint minden éjjel. Aki kint aludt, estefelé kiment a szállásra, megetette, megitatta a jószágot, majd maga is lefeküdt. Reggel ugyancsak etetett, itatott, aztán ment be a házhoz reggelizni. Azután már bent is maradt, csak este ment ki ismét. límlékeznek rá, hogy egyes gazdáknál a kukoricafosztás is a szálláson történt. Nagy, társaság gyűlt ilyenkor össze, férfiak, nők vegyesen. Fosztás közben nótáztak, mókáztak. A gazdának illett ilyenkor borral megkínálni vendégeit. 28
