Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

I Észak-magyarországi falu

ségeket is körvonalaztak. A falvak jellemző termékeit: a gömöri cserépedényeket, az ácsolt ládákat, a kőfaragványokat és a hátikosarakat vagy a fából faragott tárgyakat leginkább az Alföldre vitték eladni, ahol ezeknek a használati eszközöknek az előállításához nem volt elég alapanyag. Az északi falvak lakossága egészen a trianoni határok meghúzásáig kiválóan hasznosította a természetföldrajzi környezet nyújtotta lehetőségeket, ami megnyilvánult építészetében is. Az eredetileg főként faépítkezésű területen a 18. századtól a földesurak által szigorúan korlátozott felhasználása után a kő jelent meg fontos építőanyagként, és elterjedtek a különböző földfalak is. A múzeumi tájegységben megtalálható a boronafal, a favázas szerkezet különböző falkitöltésekkel, a kőház, a tufába vájt pinceház, valamint a téglaépület is. lag kis szántóföldi termelésből adódóan elsősorban állattartásból, szőlőművelésből, idény- és vándormunkából, különböző kisipari tevékenységekből élt meg. A domb- és hegyvidék sokféle, gyakran összetett tevékenységeket egyesített, melyben az eltérő földrajzi feltételek nemcsak foglalkozási, hanem etnikai-kulturális különbo