Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Magyari Márta: Tanyaközpontból szocialista falu – Ebes a helyi sajtóban

Egy 1953 nyarán közölt riport arról szól, hogy az ebesi földműves szövetkezet boltjának nagyon szűkös az árukészlete, alapvető cikkek, mint például a cigaretta, a boksz és a cukorka (ebben a sorrendben !) hiányoznak. A cikk egy megállapítással és egy határozott felszólítással zárul. „ ...a leghatározottabban állítjuk, hogy a vuléki boltokkal keveset törődnek, amit az ebesi példa is bizonyít. Ha az ügyvezető és az árubeszerző Ebesen vásárolná a napi cigarettáját, vagy a cipőjéhez a boxot, valószínű hamarabb intézkedne. De mi azt tanácsoljuk, hogy e nélkül is haladéktalanul intézkedjen. "

!

0 Művelődéssel, kultúrával kapcsolatosan az 1950-es évfolyamban jelent meg két rövid hír, az egyik arról szól, hogy szabadtéri színpad épült Ebesen, a másik pedig egy hoszszabb tudósítás részeként fejezetcímben kiemelve arról számol be, hogy az ebesi állami gazdaság dolgozói 120 színházbérletet váltottak.

4

0 1952 végén egy olvasói levél „A Néplap postájából" című rovatban arról számol be, hogy az újság nem mindig jut el a dolgozókhoz, mert azt, mielőtt elolvashatnák eltüzelik. „A sajtó mindennapi munkánkban segít, segít a legfontosabb feladatok végrehajtásában, egyszóval harcos, segítő társunk. Egyes termelőszövetkezeti csoportokban azonban nem látják eléggé a sajtó jelentőségét. En csak az ebesi Vörös Csillag termelőszövetkezeti csoportról szeretnék írni: melynek én is tagja vagyok. Nem egyszer előfordult már az, hogy négy napig nem kaptunk sajtót. Nem azért, mert az nem érkezett meg a csoportba, hanem azért, mert az iroda dolgozói eltüzelték. A csoport vezetőségének a figyelmét nem egyszer felhívtuk erre a helytelen cselekedetre, azonban eredménytelenül. "

7

/ A kifejezetten politikai tartalmú, ebesi vonatkozású cikkek közül kiemelésre érdemes a Sztálin halála után íródott riport, mely egy hosszabb írás része, s „Sztálin nevével ajkukon dolgoznak az ebesi Sztálin tsz tagjai" alcímet viseli. A megszólalók elmondják, hogy „új községben, szép házakban lakunk, ahol valóban emberi életünket éljük." Az utolsó bekezdés a tavaszi mezőgazdasági munkák leírását kissé bizarr módon kapcsolja össze a gyásszal és a búcsúzással. „Tegnap már korán reggel ott szorgoskodtak a tagok a melegágy készítésénél, a szántásnál, a trágyahordásnál, hogy mielőbb elvessenek, még több munkával búcsúzzanak a nagy vezértől, Sztálintól. A mákot már a földbe tették, a borsó és a tavaszárpa is pár napon belül ott fekszik majd a puhaföldben, így búcsúznak ők Sztálin elvtárstól, - jobb munkával!"

4

2 Összegzésképpen megállapítható, hogy az 1950-es évek elején a megyei napilapban Ebes, a mesterségesen létrehozott település megjelenése szórványos de ugyanakkor bizonyos vonatkozásban kampányszerű, a nagypolitika erővonalaihoz igazított. A faluról szóló tudósítások és riportok egy része a szocialista építés példájaként, egyfajta reprezentánsaként igyekezett felmutatni az Ebesen tapasztaltakat. Ezek az írások annak ellenére, hogy konkrét helyszínek, meghatározott személyek (teljes nevükkel) jelennek meg bennük mégis meglehetősen sematikusak, hiába a látszólagos törekvés a való élet tükrö39. A „Több árut az ebesi földművesszövetkezet boltjája" című cikk szerzője Pallás Imre. Néplap, 1953. július 19. 40. Néplap, 1950. szeptember 3. és szeptember 6. 41. Néplap, 1952. december 11. 42. Néplap, 1953. március 8. 130