Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - NÉPI LAKÁSKULTÚRA A SZUHA-PATAK VÖLGYÉBEN

A katolikusoknál elég sok szentkép is volt. Kis Jézus fekszik a kék paplanon, Szfz Mária és a Kis Jeffs, Szj'Z Mária és egy kisbárány, Jeffs Krisztus stb. képek voltak. Ezek mellé kerültek a vásárokon, búcsúkon vásárolt kegyképek és kegytárgyak is. A reformátusoknál ilyenek nem voltak, esetenként a vallásosabbaknál Biblia- vagy z

s°ltáridézetek kerültek a falra. Míg a családi fényképek és a vallási képek megvoltak mindkét társadalmi rétegnél, addig a történelmi képek a nemesekre voltak jellemzőek. Ez összefüggött nemesi származástudatukkal, a nemzethez, hazához való - külsőségekben is - erősebb kötődésükkel, erőteljesebb történelmi tudatukkal. Az aradi vértanúk, Kossuth Lajos, Rákóczi Ferenc, kuruc- vagy 48-as csatajelenetek, Szí István a magyar koronával, Mátyás király stb. voltak a legfontosabb képek. Az első világháború hatására a parasztoknál is megjelentek a Ferenc Józsefet és Vilmos császárt a bevonuló hadfival együtt ábrázoló emlékképek. A képek és a fényképek az ágyak fölött, a komód fölött, a tükör két oldalán vagy a lóca fölött helyezkedtek el. Ahol már két szoba volt, ott inkább kialakulhatott a díszítettebb tisztaszoba-jelleg. A komód tetején voltak a legértékesebb dolgok: ide kerültek a búcsú-, ill. vásárfiák, itt voltak a díszesebb cserépedények. Itt állt a mézeskalács szív is, amit a leány kapott a legénytől. A láncok, kalárisok, fontosabb papírok és a pénz a komód fiókjában voltak egy kisládában. Az ágyakat házilag szőtt terítővel takarták le, de ha nem volt, megtette a tiszta lepedő is. A 20—30-as évektől már anyagot vettek, és színes (kék, rózsaszín) fodrokat tettek rá. A párnán és a dunnán két huzat volt. Az alsó huzat vászonból készült. Putnokon mángoroltatták, hogy sima, vasalt legyen. Ezután tették csak bele a tolut. A külső huzatot Putnokon vették a zsidótól, vagy a vásárokban. Sifonvászpnból készült fehér, rózsaszín vagy kék színben. A tiszta fehér volt az „úri ágyhaj", ezt adták az eladó lánynak. A módosabbaknál a kispárna külső huzatát ki is cifrázták, vagy kézimunkát tettek rá. Az asztalon általában volt asztalterítő. Ha volt tisztaszoba, akkor a terítő mindig az asztalon volt, ha nem volt, akkor csak vasárnap, ünnepnapokon, vagy vendégérkezéskor tették fel. A karácsonyi abrosz az ünnepek alatt végig az asztalon maradt. Az ünnepek alatt összegyűlt morzsákat megőrizték és összekeverték a tehén sójával, majd megetették vele, hogy minden rontást elhárítsanak az állatról. Az asztalterítőt maguk szőtte vastag vászonból készítették, kockás, csíkos, felszedett, esetleg kézimunkázott mintával díszítették. A festett, gyárilag előállított falvédők csak a két háború közötti időszakban terjedtek el. A tükör általában az első házban, a két ablak között található. Sokak szerint a tükör mögött volt a legjobb rejtekhely; ide tették a szerelmes leveleket 372