Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM FELFÖLDI MEZŐVÁROS TÁJEGYSÉGE

laktak kereskedők, iparosok, de akár extraneus szőlőbirtokosok is birtokoltak vagy béreltek itt házat. Az épületet 1849-ben már bognármester lakta, s a későbbiekben szinte emberöltőnként változtak a tulajdonosok. A kőfalazatos ház kőburkolatos udvara megfelel a korabeli állapotoknak, tetőformája már a 19. század közepétől fenyőfa zsindelyes nyeregtető. Földszintjén eredetileg szoba, szabadkéményes, dongaboltozatos pitvar-konyha és inasszoba, míg a pinceszinten műhely volt található. Építése idején a nagyszobában, Sárospatakon készített jellegzetes belülfűtős zöld cserépkályha áll, a konyhában lapos, kívülfűtős, ún. „négykenyeres" kemence működött, míg a földpadlós inasszobát takaréktűzhely fűtötte (6. kép). Az 1974-ben Kecskés Péter által készített eredeti újraépítési javaslatot némilegmódosítva Balassa M. Iván a 19. század utolsó két évtizede (1879-1901) közötti időszakot célozta meg mind a berendezés, mind pedig az épület szerkezeteinek tekintetében. Tehát a döngöltföld-padlójú pinceszinten bemutatja a kádármesterséget és annak speciális eszközkészletét, mely a borkultúrájáról világhírű településen kiemelt fontossággal bírt. Sziklai János kádármester a jelzett időszakban élt és működött ebben az épületben. A felső szinten az építészeti keretek változatlanul hagyása mellett a szobában egy kívülfűtős tábláskályha biztosítja a meleget. A konyha már leboltozott szabadkéményes melegkonyha mozgatható takaréktűzhellyel, míg az egykori inasszoba alkalmi szálláshelyet biztosító kamra funkcióval lesz kialakítva. A HEJCEI KOCSMAHÁZ (II/3) — másolat — Néprajzos: Kemecsi Lajos Építész: Búzás Miklós és Karádi Zoltán A tájegységben másolatban felépítendő épület eredetije a 18. században épült. Az egyenes oromfalas homlokzatú, nyeregtetős, hagyományos cseréppel fedett ház alatt hosszú és mély vájt pince húzódik. Az épület felső szintjén nagyméretű szoba, boltozott szabadkéményes konyha s innen a borházba vezető belső lépcső, valamint tágas pajta (elkerített istállóval) követik egymást (7. kép). A lakóház szobáját kívülfűtős zöld cserépkályha fűti, a konyhában hagyományos középpadkás kemence áll, előtte szabadtűzhelyű padkával. Az utolsó helyiségben tárolták a szekeret, a szénát, és ott is csépeltek. Az épület utcai oldaláról nyíló, dongaboltozatos présház eredetileg időszakos borkimérésként is üzemelt az elmúlt századok során. A présházból induló boltozott pincetorkon keresztül lépcsőkön lehet lejutni a vájt, hosszú bortároló pincébe. 74