Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

40. kép Sonkádi istálló épített 1890 táján készült fenyőléces górét (3-5) Sonkádról telepítették a múzeumba. Ezzel egyidős lehet a szintén Sonkádról vásárolt kút (3—4) is. A vésett kútágas tetejét csillap díszíti. Az ostor végén a favödör a zsilipeltfalú kútkávába, „gárdolatba jár. Az állatok itatására mert vizet a kávába süllyesztett kiöntővályú vezeti a sok állatra méretezett itatóvályúba. A telek épületeit egy botpaládi juhhodály (3—3) másolata egészíti ki. Az eredeti épületet Tasnády Lajos kisnemes gazda készítette a századfordulón, amikor fellendült a juhtenyésztés, és 200-ra szaporodott állománya (42. kép). Az udvaron álló juhhodály oknak azt a változatát képviseli ez az épület, amelyeknél fal nélkül, a földre fektetett talpgerendákra hatalmas tetőszerkezetet építettek, és ezt betaposták szalmával. A hodály földjét almozták. Deszkaajtaját általában nyitva tartották, és „lécákkal" (lécekből készült táblák) rekesztették be az állatokat. 54