Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)
lógiája. Természetesen főként küllős kereket használtak, mert a küllő valószínűleg ótörök kölcsönszó a magyarban. 38 Elvben a küllős kereket ismerhették már jóval előbb is. Ugyanis az Ural déli előterében az i.e. 2. évezred derekán elterjedt a küllős kerék használata. 39 Honfoglalás előtti török jövevényszó nyelvünkben a tengely, a szárny (rúdszárny), a karó, a gyaka (szekéroldal kitámasztására), s a lószerszám egyes részeinek neve (gyeplő, kantár). Utóbbiak a lófogatolással összefüggésben jelenhettek meg, hiszen a lovagláshoz szolgáló ugor szavak (ere, emlő) rendelkezésre álltak. 40 A kerék finnugor szótőből származik, a 'kerek' szótól különült el. Kéznél voltak a kerékhez kapcsolódó egyéb műszavak is: talp, (kerék)agy, kebel, boka. Ezek jelentésbővülése részint már a 10. század előtt megtörtént. Jellemző, hogy a talp 'keréktalp' jelentése már a Besztercei Szójegyzékben (1395 k.) feltűnt. 41 Korán átmehetett a jelentésbővülésen a kocsiszekrény leírásához szükséges néhány szó is: (szekér) oldal, szekérderék), szekér[fenék). Erdélyben a kerékküllő régi neve fentő. Ebben a jelentésben 1577-ben jegyezték fel először. 'Ágas-bogas végű halászszerszám 1 , illetve 'edénytartó ágasfa' jelentését csak a 19. században szótározták. A 16-18. században Erdély nagyobb részén - Szolnok-Dobokától Hunyad megyéig, Kolozsvártól a Székelyföldig - használatos volt 'szekérküllő' jelentésben. Ágasbogas fa' jelentésben például Komárom és Szolnok halászai ismerték. Ez a jelentés sokkal elterjedtebb és régebbi lehetett, mint a 'kerékküllő'. A fentő szónak megbízható etimológiája nincs, összetételként való magyarázata téves. 42 Szóföldrajza, hosszú történeti múltja alapján mégis számításba kell vennünk a szekérterminológia legkorábbi rétegeinek vizsgálata során. Szekérfélék, szerkezetek, mesterek Kelet-Európa és Közép-Ázsia népei sok olyan kerekes jármüvet használtak az utóbbi évezred folyamán, amelynek legfeljebb a neve jutott el hozzánk. Ezek többségét a török és tatár népek révén a keleti szlávság is átvette. A kibltkának nevezett nomád lakókocsi i.e. 1000 körül már elterjedt a sztyeppe keleti, ázsiai részein. 43 Jelentése az oroszban is elsődlegesen 'fedeles kocsi', illetve 'bőrből, nemezből készült kocsifedél' volt. Később az úti batár és az orosz postakocsi megnevezésére is szolgált. Eredetileg a nomád mongolok sátrát nevezték kibitkának. A Mongóliában még a 20. század elején is létező jármű kétrúdú, kétkerekű taliga, s arra épített jurta volt. Embermagasságú kerekeihez 18 küllő tartozott. 44 Igen elterjedt jármünév az arba, arába. Az üzbégeknél kétkerekű taligát neveznek meg vele. Kerekei embermagasságúak. KARMÜSEVA szerint azért szüksé38. TESz II. 690-691. 39. Vö. FODOR István 1991. 117; Lásd még: TARR László 1968. 40. Vö. BÁRCZI Géza 1941.; BÁRCZI Géza 1966. és a TESz l-lll. megfelelő címszavait. 41. TESz III. 831. 42. MTSz I. 574.; TESz I. 887; EMSzT IV. 30-31. 43. HANGAR, Franz 1956. 558. 44. VJATKINA, K.V 1960. 176.