Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
MESTERHÁZY Károly: Többosztatú falusi házak az Árpád-kor építészetében
hogy a Váradra települt Leodvin püspök, vagy Lampert herceg Beregszászt alapító szász hospesei, a nagyolaszi/mandjelosi vallonok a 11. század végén nem földkunyhókban laktak, hanem a szülőföldjük építészeti hagyományait próbálták meg itt is meghonosítani, ha egyszerűbb formában is, mint otthon Lotharingiában vagy Szászországban látták. A 11. századi jövevényekben keressük földfelszíni, szilárd falú épületeink építőit. Ezek az épületek lehettek osztatlanok, két- vagy háromosztásúak, de mindenképpen idegen hagyományokat plántáltak magyar földre. Ez a tendencia maradt a 12, században is érvényben, sőt később is. de a későbbi korok építészete, már a hazai előkelők és vagyonosabb nemesség számára is példaként jelentkezett. Az ismert 12. századi épületek száma sajnos jóval kevesebb, mint a 11. századi. Ebben lehet, hogy a keltezés nehézségei is ludasak, másrészt a kutatottság hiánya is lehet az oka. Pozsonyból a vár területéről ugyan ismerünk egy kétosztatú épületet, 13 de kőépületről más híradásunk nincs. Viszont feltűnnek a központok, városok építményeinek egyszerűbb kivitelű utánzatai. így Erdély keleti végvidékén Csekefalván 14 egy talpgerendás, viszonylag kis méretű ház (5,2x4,7 m), vagy a kardoskúti 15 7x3,8 m-es épület, amelynek házrésze téglafalakkal készült, és volt egy cölöpszerkezetű bővítése. Hasonlóképpen Esztergom egyik külvárosának számító Szentkirályon is felmenő falú, agyagalapozású épületet tárt fel BÁLINT Alajos. 16 Ezek a házak jelzik, hogy országosan megkezdődött a minőségi váltás, a vagyonosabb rétegek mindenfelé a kényelmesebb, egészségesebb lakásokat kezdik építeni. Jellemző azonban az építőanyag és az épületszerkezetek különbözősége is. Mind a talpgerendás, mind a cölöpszerkezetű és talán tapasztott sövényfalakkal készült épületek egyszerre jelennek meg, és eredetük bizonytalan. Lehet belső fejlődés eredménye (erre utal a szolgálónépi falvak közt szép számmal előforduló Ács vagy Teszér/Teszár falunév.), 17 de lehet fejlettebb építészetű vidékek melléképületeinek építéstechnikája is. Hiszen ugyanekkor a falvak legjellemzőbb építményei még mindig a veremházak. A 12. században azonban ezeknél is találkozunk bizonyos változásokkal, minthogy egyre kevesebb lesz az igazi veremház, egyre több lesz köztük a nagyobb alapterületű, és gyakoribbak lesznek a két ágas-szelemenes tetőmegoldástól eltérő házak is. A 12. század végétől aztán látványosan megnő a többosztású épületek száma. A nagy városokban és az idegen lakosságú, új telepítéseken tűnnek fel elsősorban, például Székesfehérváron egy 7x3 m-es tapasztott sövényfalú ház, 18 Pozsonyban a Pálffy palota alatt egy 15x6,5 m-es, emeletes épület (Nalepkova-Hosszú utca 19-21.). 19 Valószínűleg e korba tartoznak a jáki apáti ház téglaépületei is. az Esztergom, Bajcsy-Zsilinszky út 5 alatt előkerült agyagba rakott kő és téglafalú házak stb., sőt a jáki lakótorony is, amely a téglaépületeket követi. 20 13. STEFANOVICOVA. Tatiana 1975. 88.71. kép. 14. BENKŐ Elek-UGHY István 1984. 31-32. 15. MÉRI István 1964. 19-23. 5. kép. 16. BÁLINT Alajos 1960. 106. a ház padlószintjén II. Géza (1141-61) ezüst obulusa.: HORVÁTH István 1979. 37-44. 17. HECKENAST Gusztáv 1970. 90-91.. 126-127. A legrégibb adat 1075-ből. 18. KRALOVÁNSZKY Alán 1969. 70-71. 19. REXA, Daniel 1986. 201-202.; MELICHERCIK, Martin-BAXA, Peter 1986. 275. 20. A jáki épületekre VALTER Ilona 1996. 79. egyterűeknek látszanak VALTER Ilona 1997. 104. (ásatás: 1994.); HORVÁTH István 1997. 37. (ásatás: 1994.)
