Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

ILYÉS Zoltán: Az ökomuzeális hasznosítás Gyimes hagyományos kultúrtáji képének megőrzésében

AZ ÖKOMUZEÁLIS HASZNOSÍTÁS GYIMES HAGYOMÁNYOS KULTÚRTÁJI KÉPÉNEK MEGŐRZÉSÉBEN ILYES ZOLTÁN Gyimes, mint történeti kulturtaj A Keleti-Kárpátokban elterülő Gyimes olyan tradicionális táj, ahol a viszonylagos izoláció és autarkia, a kollektivizáció hiánya és a megkésett polgárosodás miatt máig hatnak a hagyományos kulturtaj formáló erői és fennmaradtak morfológiai, tájszerkezeti jellegzetességei. A gyimesi történeti kulturtaj képét az antropogén morfológiai elemek, a jellegzetes területhasznosítási mintázat és az épített környezet, a településszerkezet együttese határozza meg. Áttekintésünkben ezek közül az emberi tevékenységformák által létrehozott felszínalaktani elemek számbavételére nyílik mód. A településszerkezet jellegzetességeit a korábbi néprajzi és településföldrajzi munkák összegzik,' a hagyományos gazdálkodáshoz köthető területhasználati és tájszerkezeti mintázatokra e helyütt csak nagy vonalakban utalunk. Az áttekintés végén összefoglaljuk a gyimesi történeti kultúrtájat veszélyeztető folyamatokat, majd javaslatokat teszünk védelmére és a hagyományos életforma részleges fennmaradásával számoló ökomuzeális hasznosításra. A történeti kulturtaj antropogén morfológiai elemei Gyimesben A történeti kultúrtájat mint az aktuális kulturtaj részét a történeti kultúrtájelemek alkotják. Ezek lehetnek reliktum és perzisztens elemek egyaránt. Mindkét tájelem csoportot a történeti idők gazdasági-szociális viszonyai, valamint az akkor uralkodó esztétikai elképzelések határozzák meg. Ezek a mai feltételek közepette már nem, vagy csak kis mértékben alakulhatnak ki, tehát legtöbbször egyértelműen elkülöníthetők az aktuális kulturtaj elemeitől. A modernizáció megkésettsége, a paraszti üzemszervezet és -tájhasználat konzerválódása azonban bizonyos történeti kultűrtájelemeket máig éltet, azok megtartják eredeti funkcióikat (perzisztens elemek). Más elemek mára elvesztették funkcióikat (reliktum elemek). Természetesen egy elem reliktum és perzisztens formában egyaránt előfordulhat (pl. földművelési teraszok). A fentebbi megkülönböztetés érvényesítésével elkülöníthetünk tradicionális, illetve reliktumtájakat. Tradicionális tájnak nevezzük azokat területeket, ahol a tele1. Cs. SEBESTYÉN Károly 1909. 190-200.; HOFER Tamás 1971. 321-329.; KÓSA László 1989. 6-8.; ILYES Zoltán 1999b. 325-330.