Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KARÁCSONY MOLNÁR Erika - TÁTRAI Zsuzsanna: Adalékok a hagyományőrzés lehetőségeihez és módjaihoz a 21. század küszöbén

Népzenei, néptánc-, kézművestáborok A népzene-, néptáncoktatás gyakran kiegészül kézműves- foglalkozásokkal. 1995- 1999 között 32 ilyen jellegű táborról szerezhettünk tudomást a Folkmagazin című kiadvány alapján. Ezek közül 14 tábort kifejezetten gyerekek számára szerveztek. A táborok többsége általában évről évre ismétlődik, többnyire ugyanazokon a helyszíneken. A Téka népzenei együttes minden esztendőben szervezett gyerek- és felnőtt tábort Nagykálló-Harangodon. A felnőtt-táborban az ének-, zene-, tánctanuláson kívül kézműves-foglalkozásokat is tartottak, a gyerektáborban mindez kiegészült népi játékok és népszokások tanításával. Az évről évre visszatérő táborok közé tartoznak a Keleti-Mecsek hagyományőrző táborok, amelyek több helyszínen (Alsómocsalád, Kárász, Köblény, Magyaregregy, Máza, Szalatnak, Szászvár, Vékény) zajlottak, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt meghirdettek. Évről évre más-más tájegység táncaival, játékaival ismerkedtek meg, valamint kézműves-foglalkozásokon is részt vettek. Például 1996- ban dunántúli, moldvai táncokat, játékokat tanultak; 1997-ben a felnőtt táborban sóvidéki, bácskai; 1998-ban Kis-Küküllő menti, és mezőföldi, gömöri; 1999ben csallóközi, jászsági, felcsíki táncokkal ismerkedtek meg. Mindezek kiegészültek kézműves-foglalkozásokkal, mint agyagozás, nemezelés, bőrözés, csuhékészítés, fafaragás, szövés. Rendszeresen megrendezték Arlón az ún. Suvadás kézműves-táborokat, ahol népzene, népi ének, néptánc mellett különböző kézműves- (nemezelés, bőrözés, korongozás, fafaragás, kosárfonás) foglalkozásokon vettek részt. Pomázon a kézművestáborokban a népzene, népdaltanulás mellett, például a nemezelés, a szövés, a kéregedény készítésének technikájával ismerkedhettek a résztvevők, Az évenként, rendszeresen megrendezett táborokon kívül Hajdúböszörmény, Tarpa, Debrecen, Vésztő, Tiszavárkony, Baja, Tiszakécske, Jászberény, Tiszadob, Piricse, Lajosmizse, Kiskunhalas, Csillebérc adott helyszínt a foglalkozásoknak. A határon túli táborok sorában 1996-1999 között Tiszapéterfalván rendezték meg a Kárpátaljai Táncos Zenés Kézműves Tábort. Például 1999-ben felső-Tiszavidéki és makkfalvi táncokat oktattak és a kézműves- (kosárfonás, agyagozás, fafaragás) foglalkozásokra helyi mestereket is elhívtak. Moldvában 1998-ban és 1999-ben Külsőrekecsin volt a helyszíne az első csángó tábornak, ahol moldvai hagyományőrzők tanítottak táncokat és énekeket. Ezen kívül hangszeres oktatás is folyt. A házaknál szövéssel, fonással ismerkedhettek meg a résztvevők, esténként pedig „guzsalyas"-ba és táncházba mehettek. 1997-től Gombaszögön a Szlovákiai Népművészeti Tábor és Fesztivál résztvevői minden esztendőben más tájegység népzenéjét és néptáncait tanulhatták. Például 1997-ben bonchidai, 1998-ban gömöri, méhkeréki, 1999-ben magyarszováti, magyarbődi, abaúji népzenét és néptáncot oktattak. A népi hangszerek közül hegedűn, brácsán, bőgőn, fúvós hangszereken folyt oktatás. Kézműves-foglalkozások is voltak: szövés, agyagozás, nemezelés.