Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
HORVÁTH Sándor: Falusiból városi, parasztból városlakó
határozatot, mégis több ezer jól képzett szakmunkás érkezett Sztálinvárosba a kiemelt kereset és a gyors lakáshoz jutás reményében. Mivel a Vasműnek szüksége volt a termelés megindításához a jól képzett szakemberekre, azoknak többnyire néhány hónap után lakást és kiemelt fizetést adott. A városban eddig domináló, általában faluról érkezett építőipari munkások - mivel képzetlen munkaerőből túlkínálat volt - nem kaptak állandó lakást, így továbbra is a barakkokban laktak, és fokozatosan kiszorultak a belvárosi szórakozóhelyekről. A város addig viszonylag homogénnek tekinthető lakossága a gyár megindulásával heterogenizálódott. A belváros „fertőtlenítése" az ott lakók számára nemkívánatos jelenségektől az eltérő életformával rendelkező társadalmi csoportok közötti konfliktusok kanalizálásába, és a város városrészekre szakadásának folyamatába illeszkedett. 1954ben a belváros lakóinak nyomására a helyi tanács számos olyan rendeletet adott ki, amelyekkel a várost - és a gyakorlati intézkedések (például bírságok kiszabása) mutatják, hogy - elsősorban a belvárost, a „tisztes életvitelűek" lakhelyévé kívánta tenni. Ugyanebben az évben a Béke étterem vezetése elhatározta, hogy nem engedi be az ittas, elhanyagolt ruházatú vendégeket. 3 Több tucat embert bírságoltak meg a belvárosban csendháborításért, pontosabban azért, mert „végigordították" az utcát. 4 Hovatovább a belvárosi állattartást is megbírságolták 1954 őszén, azokat, akik a lakásban „kutyákat, nyulakat és egyéb állatokat tartottak engedély nélkül". 5 Ugyanebben az évben indult meg a belváros teljes parkosítása is. 6 A belvárosban 1954-ben végrehajtott intézkedéssorozat kijelölte azokat az alapvető normákat, amelyeket a közfelfogás szerint egy „városlakónak" magáévá kell tennie. A városinak és falusinak tartott normák ütközése a köztudatban kulcsproblémává vált. A szabályrendeletek a városban élő „falusiak"-nak két lehetőséget nyújtottak vagy kívülrekednek a „városi" életen, vagy adaptálják a városinak tekintett normákat. Már 1955-ben felmerült, hogy a városias normákat be nem tartó „szálláshelyeket" a város „egy részébe" kell tömöríteni. 7 A városi normákat megsértő, „legfertőzőbb" pontoknak a piacot, a bizományi áruházat, a vendéglőket és a szükséglakásokat tartották, melyeket egyre nagyobb kontroll alá helyeztek. 8 A belvárosi élet városiassága olyan reprezentatív épületekben öltött testet, mint az 1954 végén megnyílt Arany Csillag Szálloda, vagy a Dózsa Mozi. A Bartók Béla Művelődési Házban - a Budapestről és más városokból ideköltöző értelmiségiek igényeinek is megfelelően - a „városias" intézmények és rendezvények kiszorították a kezdeti időszakban a barakkokban tartott, „falusiasnak" tekintett bálokat. Az épületben irodalmi szakkört szerveztek, orvos-pedagógus klub működött, opera-, balett- és kamarazenekari előadásokat rendeztek. 9 A továbbra is leglátogatottabb táncesteken eluralkodtak a „városias" táncok: a keringő, a tangó, később a „jampecos"-nak tartott twist. 3. Sztálinvárosi Hírlap (SZH) 1954. 02. 23. 2. 4. SZH. 1954. 09. 17. 4. 5. SZH. 1954. 09. 10. 2. 6. SZH, 1954. 01. 15. 1. 7. FML. XXIII / 502. 10, d. 1955. január 6. 8. FML: XXIII / 502. 8. d. 1954. november 11. 9. SZH. 1956. 12. 19. 4.
