Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről
főn zajlott. A felújítást itt még zömmel helyi mesterek végezték. Ez időben Hottner Ferdinánd a kolozsvári „Kétágú" református templom mintájára Gyalu egyházát építi, az alig 300 lelket számláló Jákótelke, Bürger pallérral „városiasítja" templomát, és ez a folyamat a század második felében a Horváth-testvérek, majd az 1900-as évek elején Lukács István bánffyhunyadi építőmester „jóvoltából" tovább erősödik. Az ekkor emelt Kispetri, Tordaszentlászló Középlak, Sárvásár, Magyarókereke, Nagyalmás, Györgyfalva templomai, építészetünk rossz napjait idézik. 50 Századunk harmincas éveiben ez a folyamat az előbbivel ellentétes irányba fordult. Amikor ugyanis Kós Károly és DEBRECZENI László munkássága révén a tájegység egyházi építészete, hosszú vajúdás után, ismét sajátos hangvételre talál (Bábony, Ketesd, Bikal ref. templomok, Sztána, Felek ortodox templomok stb.), akkor a népi építészet területén a hagyományok teljes feladásának - ez idáig visszafordíthatatlan - folyamata kezdődött el. Amikor Kalotaszeg lakossága áttért a nyeregtetős-oromfalas házak építésére, nem tesz mást, mint elfogadja és követi azokat az urbánusnak nevezett hatásokat, amelyek ezekben az években, a polgáriasodás velejárójaként, országszerte egyaránt hatott. A nyeregtető, a tűzfal, a kémény (tüzelőrendszer), a fa, a tégla, a vakolat, mind olyan építkezési megoldásokat, anyagokat jelentenek, amelyek használata általánosan ismert és használt volt Erdély-szerte. Újat az építkezésein megjelenő díszítésekkel hozott. Alapját a szecesszió - annak is az osztrák változata -, meghonosodását a vidék díszítőművészetének (varrottas, bútorfestés, fafaragás) komoly tradíciói, a kiegyezést követő gazdasági kapcsolatok fellendülése tette lehetővé. Ha részleteiben vizsgáljuk az adott időszak történéseit, világosan látszik, Kalotaszeg újszerű díszítőművészetének megjelenése és állandósulása a vasút bevezetése, a fafaragás művelésének pártolása, valamint egy maroknyi, komoly kapcsolatokkal rendelkező Gyarmathy család (Gyarmathy Zsigmond és felesége, született Hory Etelka) 51 céltudatos munkájának az eredménye. Ők voltak azok, akik támogatták a háziipar fejlesztését. Jellemző, hogy az Erdélyi Háziipari és Iparfejlesztő Egylet 1878-ban alakult, a következő év tavaszán Bánffyhunyadon már megkezdte működését Erdély első „gyermekjáték-készítő" műhelye, melynek vezetője az osztrák Schönhut Vilmos, segítőtársa Hithig Ferenc lett 52 Az első ilyen jellegű próbálkozásokról már korábbról is tudunk. Az 1860-as évek második felében Zsobokon „márványbánya" és egy kis feldolgozóműhely működött, melynek egyik alapító tulajdonosa Gyarmathy Zsigmond volt. 53 1875-ben a Kolozsváron megjelenő Kelet hasábjain, a magyarvalkói Kilyén Ferenc nyílt levélben kéri a szakminisztériumot, egy „ambuláns műfaragó egy-két évre szóló,, kiküldését, aki a 50. MIKLÓSI-SIKES Csaba 1997. 51. PERSIAN Antal: Kalotaszeg nagyasszonyáról, Gyarmathy Zsigánéról. Bevezető Kolozsvár 1911.; ERDÉLYI Pál: Emléket Gyarmathy Zsigmondnénak az Erdélyi Múzeumban! Ellenzék. 1914. IV. 23/94 sz.; BERDE Mária: Gyarmathy Zsigáné hagyatéka. Pásztortűz. 1922. 381-382.; DEBRECZENI László Emlékezés Kalotaszeg nagyasszonyára. (Gyarmathy Zsigáné). Pásztortűz. 1930. 177-178 old.: KUSZTOS Tibor: A Gyarmathy házaspár. (155 éve született Gyarmathy Zsigáné - Fotó: a Gyarmathy házaspár, Veress Ferenc felvétele) Kalotaszeg. 1998. IX. évf., 5 szám 1 old. stb. 52. SEBESTYÉN Kálmán: A kalotaszegi fafaragás története. Korunk Évkönyv. 227-235. 53. GYARMATHY Zsigmond: Amikor én gyáros voltam. Kalotaszeg. 1891. I. 4/1 sz.
