Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről
A KALOTASZEGI FALVAK NÉPI ÉPÍTÉSZETÉRŐL MIKLÓSI-SIKES CSABA A kutatásról Kalotaszeg történelmével, néprajzával és művészetével sokan foglalkoztak. Úttörő munkát végzett TÉGLÁSI ECSERI József és KÖVÁRY László, 2 akik írásaikkal a múlt század közepén népszerűsítették a vidéket. A múlt század utolsó harmadától kezdve, már több ismert szakember járta Kalotaszeget, de ők a népi építészettel nemigen foglalkoztak. JANKÓ János volt az, aki 1892-ben megjelent Kalotaszeg magyar népe című munkájában - külön fejezetet szentelve a falvak építkezéseinek lerakta a kutatás alapkövét, melyet másfél évtizeddel később, 1907-ben, BÁTKY Zsigmond és MALONYAY Dezső vittek tovább úgy, hogy jobbára csak a helyszínen látottakra-hallottakra támaszkodtak. A feltáró munkát Kós Károly és DEBRECZENI László folytatta, de ők inkább a műfaj művészettörténeti vonatkozásaival foglalkoztak. SZABÓ T. Attila volt az első, aki az 1930-as években - nyelvészeti kutatásai során - a levéltári források ilyen jellegű hivatkozásaira is felfigyelt. Munkájába - korabeli urbáriumok közreadásával - B. NAGY Margit is bekapcsolódott 3 , s ezzel a kör hosszú évekre bezárult. Helyesen írja BALASSA M. Iván 1979-ben, utalva a régészeti és a levéltári kutatások hiányosságára, hogy ez az a terület, ahol még mindig igen jelentős a lemaradás. 4 Ezen igyekszik segíteni SEBESTYÉN Kálmán történész, aki immár több évtizedes kalotaszegi kutatómunka után, az utóbbi években a népi építészettel kapcsolatos levéltári források feltárása felé fordult. Legutóbb nyolc kalotaszegi falu, 5 1780. évi urbáriumainak idevágó adatait gyűjtötte össze és adta közre az anyaországi és erdélyi lapokban." Az utóbbi években - egy pár bátortalan írásával 1. TÉGLÁSI ECSERI József: Kalotaszeg vázolata. Hon és Külföld 1842. 22-23. Felelet a Kalotaszeg vázolata írt bírálatra. Uo. 1842. 79-80. A művészeti szemlélet ekkor még a klasszikus stílusokhoz igazodott. Jó példa erre Téglási írása, aki a gyönyörű magyarvalkói templomtornyot így méltatta: „... 5 ágú tornya és tornyos két cinteremkapui a török császár hét tornyú várát hozzák at utazó elméjébe. Az ilyen tarka ízlésű építési modor egyházainknak legkisebb díszt sem ád, és minden lelkisérelem nélkül számkivethetjük Chinába, hol az épületeknek oly sok ágú szarvai vannak, mint a szarvasoknak". 2. KŐVÁRY László: A kalotaszegi magyar nép Erdélyben. In: Magyar-, és Erdélyország képekben. Kiadják és szerkesztik Kubinyi Imre és Vahot Ferenc. Pest. 1854. 3. B. NAGY Margit: Várak, kastélyok udvarházak. Bukarest 1973. Erdélyi összeírások és leltárok. (Sebesvár 1680 és 1715, Egeresi kastély 1699, Zentelki udvarház 1715.) 4. BALASSA M. Iván: Erdély népi építészete. In: Magyar Néprajz. Életmód IV. 281-282. Budapest, 1979. 5. Körósfő, Nagykapus, Szászlóna Vista, Egerbegy, Hévszamos, Hidegszamos, Sólyomtelke. 6. Bibliográfia: SEBESTYÉN Kálmán 1998a.; SEBESTYÉN Kálmán 1998b.; SEBESTYÉN Kálmán 1999.
