Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről

„... gyerekekei úgy a durva, mint a műfaragásra tanítsa, egyúttal a két tanítót is, hogy azon népnél, mely csak inkább terjedelmes havasából él, megvalósuljon a műfaragás is, s ezáltal értékesebb tárgyakat készítse. (...) Az ilyen ügy egész Kalotaszeget műfaragónak tenné, s Kolozsvárt lehetne olyan tárgyakat látni, mely Bernbe láthatni, ahová árukat Brienz vidékéről a köznép szállítja".

54 1878-ban az Iparegyesület egy Magyarvalkón felállítandó fafaragóműhelyről hozott döntést, melynek vezetését osztrák iskolában műfaragást tanult, s Kolozsvárott már több ilyen tanfolyamot is vezető Péter Ferencre kívánta bízni. A terv végül Bánffyhunyadon valósult meg, ahol az oktatás 3 évig tartott, 1886-ban történt megszűntéig, tanulói sok szép sikert arattak. Ami ennél is fontosabb: a képzést elvégző tanulók szétszóródva Kalotaszeg falvaiban, munkájukkal terjesztették a fafaragás nemes mesterségét, s vitték magukkal az osztrák szecesszió motívumainak egy részét. 1888-ban a makói fafaragók sikeréről írtak a lapok.

55 Magyarbikaion és Körösfőn önálló mesterkörök alakultak, az előbbi helyen a mélyfaragást, az utóbbi helyen „a karcolva díszítés" technikáját részesítették előnyben. Az általuk használt díszítőelemek alapmotívumait, ha más léptékben is, ott látjuk a kalotaszegi házak homlokzatán. A sikerektől felbuzdulva, 1908-1909 között Körösfőn 25 tanulóval újabb fafaragó-tanfolyam indult, közülük egy páran Kolozsvárott folytatták tovább a képzést.

56 Magyarbikaion 1910 elején 16 ifjú részvételével, 3 hónapos képzést tartottak, 1910-ben számuk már meghaladta a 30-at. Közben 1908 nyarán Körösfőn, 20 alapító taggal megalakult a helyi Háziipari Szövetkezet, akik a következő években munkáikból 72 kiállítást rendeztek Erdély-szerte, de munkáikat bemutatták Bécsben, Badenben, Szabadkán és Budapesten is. Ezek az adatok annak a szoros kapcsolatnak a létezését bizonyítják, amely a vidék fafaragó gyakorlatát egyengető osztrák-tiroli mesterek, a kint tanuló fiatalok révén és a különböző kereskedelmi kapcsolatok útján „importált" motívumok, valamint az építkezéseken megjelenő ornamentika között húzódnak. Ezek a hatások fokozatosan épültek be Kalotaszeg népművészetébe, új színfolttal gazdagítva a vidék hagyományosan gazdag motívumvilágát. Ennek felismerése közelebb visz minket a szecessziós hangvételű dekorációkkal kiegészített kalotaszegi parasztház, és az osztrák-tiroli népi építészet között létező stiláris hatások megértéséhez. 54. Nn: Magyarvalkói fafaragás. Kelet. 1875. IX. 12/208, 819. 55. Nn: A makói faparipák. Kolozsvár. 1888. III. 12/59 sz. 56. Nn: Kalotaszegi háziipari tanfolyam. Ellenzék. 1909. III. 13/57 sz. Ezelőtt 25 évvel történt, hogy Gyarmathy Zsigáné magához vett 10-15 szegény árva kalotaszegi leányt, akiket megtanított a régi híres hímzés varrására. Ma 1400 asszony foglalkozik Kalotaszegen varrással, ...Amíg a kalotaszegi asszonyok és leányok a varrással foglalkoztak, addig a férfiak gyönyörű és értékes faragványokat készítettek, s úgy szólva, az ezekkel való foglalatosság megélhetésük alapját képezi. Most a magyar kormány is belátta annak a népnek a szorgalmát, mely művészies munkával párosul, s ösztöndíj adással lehetővé tette, hogy az négyhónapos tanfolyamon három körösfői és két magyarbikali ember a faragásban és fahímzésben teljesen kiképeztessék, hogy aztán ezek tanítói és képzői legyenek a kalotaszegi falvak népiparának. Ez a négy hónapos tanfolyam ma nyert befejezést, mely alkalomból a „vizsgatárgyak" a Faipari Szakiskolában kiállítottak. ...