Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről

8. kép. Oromfalas, nyeregtetős házak: Zsobok, Nagypetri, Magyarszentpál, Kispetri Legkorábbi évszámmal datált emlékét Zsobokon találtam, oromfalán az 1908as évszám olvasható, míg ennek tőszomszédságában, egy 1910-ben emelt lakóházon, az évszám helyet a magyar címer látható. Az oromfalas-nyeregtetős házak három évtizeden át uralták Kalotaszeg építészetét. Formai fejlődése - a szép számmal fellelhető emlékek alapján elég pontosan követhető, s számos figyelemre méltó érdekességet mutat. A tetőzet az 1920-as években már általában cserépfedést kap, s így a szerkezet magassága jelentősen csökken. Kalotaszeg falvai jobbára a dombok között kanyargó völgyekbe települtek, a házak többsége lejtős terepre épült, így adva volt, hogy a ház lejtőre néző része alá pince, majd műhely is kerüljön. Erre szükség is volt, mivel a századforduló éveiben fellendülő háziipar Kalotaszegen igen termékeny talajra talált. Tudott dolog, hogy a földek gyenge minősége miatt, a kalotaszegi ember előbb szekerezéssel - majd a vasút bevezetése miatt ettől a kereseti lehetőségtől elesve -, a kézműipar felkarolásával igyekezett megélhetésén segíteni, ami értelemszerűen, a hagyományos életterek mellett, új helyiségeket igényeltek. Házát magasabb alapokra helyezve, az épület alá immár két helyiséget is épített, a hátsót pincének, az elsőt (az utcára nézőt) műhelynek használta. Az ilyen helyiségekbe fonták a szalmakalapot (Almásszentmihály), festetté k-faragták a bútort (Zsobok, Jákótelke, Inaktelke, Magyarbikal), ide került a nyári konyha, itt nyitották a korcsmát és a szatócsboltot (Gyerőmonostoron). Kiskapuson a Jáger testvérek 1932-ben a ház alatti helyiségben kovácsműhelyt nyitottak, Bedecsen, a lakóház földszintjén, ma is egy kis malom üzemel.