Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről
Buken, Derecke, Furnos, Wolku, Zemteluk stb. A vidék településhálózatának kialakulásában fontos szerepet játszott a 800-as évek táján, az avar hatalom megszűnését követő szláv telepek kialakulása. Ilyen például Sztána (jelentése: juhszállás), Valkó (farkas), Zsobok (gödör), valamint a magyar királyi hatalom szolganépének telepítésével, mint például Daróc, ahol a vadbőrt szolgáló, vagy Inaktelke, ahol a szolgarendű ín családok lakták. Kalotaszeg a középkorban nem volt egységes terület, ugyanis két megyéhez (Bihar, Kolozs) és két püspökséghez (nagyváradi, 16 gyulafehérvári) tartóztak, 17 s így mint néprajzi egység, csak valamikor a 15. századtól kezdődően alakulhatott ki. Legkorábbi okleveles említése 1443-ból származik Kalathazeg formában, mai helyesírásában 1624 óta szerepel. 18 A kutatás mintegy 40-50 települést sorol e tájegységhez, ahol jelenleg közel 30 ezer magyar és közel ugyanannyi román él. A magyar lakosság egysége a 16. század folyamán, a török pusztítások következtében bomlott meg, s ez az arány 1605-ben a Bastakorszak, 1660. és 1661. évben a török betöréseket követően tovább romlott. Az ekkor elpusztított falvak egy része teljesen megsemmisült (Andrásháza, Bábocz, Böcztelke, Bönye, Himtelke, Máriatelke, Vattaháza, Vársza stb.), 19 más falvakban a magyar lakosságot a havasokból érkező románság váltotta fel (Bedecs, Deréte, Méregjó, Kalotabökény, Székelyjó, Erdőfüle, Bocs, Kalota, Kelecel, Tamásfalva, Magyarsárd, Magyarnádas stb.). De vannak olyan települések is, melyek a pásztorok téli szálláshelyein alakultak ki, illetve ezeken a helyeken fejlődtek ki (Gyerőfalva, Bánffy- és Gyerőfidongó, Incsel, Románbikal stb.), jobbára a 18. század folyamán. Ekkor ugyanis a Nyugati-Kárpátok bizonyos területein - legfőképp Zalatna térségében - a nemesfémbányászat megkezdésével, hatalmas területek kerültek állami tulajdonba, s ezzel egy sor olyan szigorító törvényt is bevezettek, ami arra késztette a román pásztorcsaládokat, hogy nyájaikkal a szomszédos Gyalui-havasok szabadon maradt területeire, azaz Kalotaszeg déli peremvidékére vonuljanak. A településekről Kalotaszeg falvai tipikusan dombvidéki települések. A falvak tengerszint feletti magassága észak felé 300 m. (Középlak), keletre 345 m. (Kisbács), dél felé 710 m. (Magyargyerőmonostor), észak felé 680 m. (Sebesvár), ami azt mutatja, hogy észak és kelet felé, azaz Szamoshát és Mezőség lankás vidékei felé a terület átlagmagassága csökken, míg délre és nyugatra - a Gyalui-havasok irányába - a kalotaszegi települések egyre magasabban helyezkednek el. A vidék népi építészetének alakulása - ami a településképet illeti, ezekhez a földrajzi viszonyokhoz, illetve az ebből adódó életmód elvárásaihoz igazodott. Településrendszerére a 16. A 16. században még élt a hajdani egységes Kalota-vidék neve, a Nagyvárad melletti Kiskalota és a Sebes-Körös bihari völgyében húzódó Középkalota tájnevekben. 17. BUNYITAY Vince: A váradipüspökség története, l-lII kötet. Nagyvárad 1883, 23. 18. SZABÓ T Attila 1942. 3-4. 19. Közel húsz településről lehet szó. Lásd SZABÓ Ï Attila (i.m. 1942.) térképmellékletét.
