Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Sabján Tibor: A fűtő

4. kép. Csempes kandalló, kemence és összetett fűtő együttese egy bánffyhunyadi lakóházban (BÁTKY Zsigmond felvétele, 1899,; NM F 1734.) A források szűkszavúsága ellenére egy-egy elejtett jelzőből kirajzolható a fűtők formája és szerkezete is. Megtudhatjuk például, hogy a kandalló végéhez csatlakozó fűtő (lásd a fenti idézetet!) sokszor szögletes formájú: zöld mázas kajhakbol csipkésen szegletes fűttővel együtt rákot kemencze, het kőlábakra egj singni magossagulag all.

17 (1732. Nagyida, Kolozs m.) Rögtön hozzá kell tennünk, hogy a néprajzi anyagból ismeretlen kerek fűtőkről is vannak adataink. Kortsoma...A Hátulsó, vagyis ivo Háznak ajtója béllett...vagyon ezen Házban egy veres kajhakbol készült Kemencze kerekded kájha fűttőjivel használható állapotban.

18 (1817. Ördöngősfüzes, Szolnok-Doboka m.) A fűtő legtöbbször csempével borított, még akkor is, ha a kandalló sövényből készült. Erre utalnak a korabeli leltározók „kályhás" kitételei is. A szövegekből sejthető, hogy a fűtő csempéje legtöbbször a kandallóéval azonos színű illetve mázazású: égy vason állo Zöld Kájha Kementze, ugyan afféle kájhákból rakott fűttő

19

, olvasható egy 1787-es marosvásárhelyi leírásban. Máshol a csempék veres színűek, mázatlanok: Kementzéje...végiben lévő ve17. EMSzT IV. 478. 18. EMSzT VI. 63. 19. EMSzT VI. 63. 20. EMSzT IV. 478.