Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Tarján Gábor: Fáziskülönbségek a dél-dunántúli népi építkezés 18-19. századi történetében

7. kép. Vorsi házak. Somogy. 1900-as évek eleje. Keleti Mecsket, végül a somogyi, szigetvidéki üresen maradt területeket szállták meg. A különböző vidékekről származó németség jelentős újításokat hozott magával. A falazatot általában vályogból vagy égetett téglából építették. A szalatnakiak és a gyódiak téglaégetésre specializálódtak,

49 de ezeken kívül még számos más mesterség is megjelent a németek beköltözésével területünkön. A 18. században még alkalmazták a Nyugat-Európában általános „Fachwerk" építési technikát,

50 amely ugyan faépítkezés volt, de erősen különbözött a helyi faépítészeitől. A német házak tetőformája jellegzetesen nyeregtormájú volt, magas, csúcsos oromfalas kiképzéssel. Tetőfedési anyagok között alkalmazták a zsúpot, de egyre nagyobb jelentőségű lett a cserépfedés. A hagyományos födémfajták mellett megjelent a pólyás födém ÍWickelboden), amit a magyarság is átveti „vikli" elnevezéssel.

51 A németeknél általános volt a szoba-konyha-szoba alaprajzi elrendezés, nem számított ritkaságnak a három vagy a négy szoba sem. A konyha szabadkéménnyel épüli, nincs adatunk arra, hogy a telepesek füstöskonyhás 49. ANDRASFALVY Bertalan 1972. 24 50. L.IMRE Mária 1986. 176. 51. TARJÁN Gábor 1982. 231.