Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)

Selmeczi Kovács Attila: A szálasgabona és a takarmányfélék tárolóépítményei Észak-Magyarországon

hagyományos gazdálkodás idején éppen úgy szerepet kaptak a gabonagazdálkodásban, mint a keletebbre fekvő területek tágasabb facsűrjei.

10 A csűr középső helyiségének földrajzilag a Tárna folyó által elhatárolható terminológiai különbsége a hagyományos paraszti gazdálkodás módjának eltéréseivel szoros összefüggést mutat. Ugyanis a szemnyerés hagyományos munkatechnikáinak táji elhatárolódása éppen a Tárna völgyétől vonható meg, ettől keletre a kézi cséplés általánosan gyakorolt szemnyerési eljárás, ami mellett természetesen a nyomtatás emlékei is felbukkannak; a Tárnától nyugatra viszont a nyomtatás számított a legfontosabb szemkiválasztási munkaformának. Amint a parádi völgy helységeiben egyértelműen megmutatkozott, a tetőfedésre szolgáló rozsszalmát, a zsúpot sokkal inkább szilárd tárgyhoz való veréssel, mintsem kézi csépléssel állították elő.

11 Amíg a gabonaverés az Ipoly folyóig a nyomtatás mellett mindenütt általánosan elterjedt gyakorlatnak számított,

12 addig a Tárnától keletre fekvő területeken szinte egyáltalán nem fordult elő. A Sajótól keletre a Bódváig még a nyomtatás is újabban teret hódító szemnyerési eljárásnak minősült. Abaújban és Zemplénben a gépi cséplés elterjedését megelőzően csak kézi cséppel dolgoztak.

13 Ebből következően nem látszik alaptalannak az a feltevés, hogy az időigényes kézi cséplést alkalmazó területeken még akkor is ragaszkodtak a csűrhöz, amikor már a gabonaneműek jelentős részét géppel csépelték el, ezzel szemben viszont a nyugatra eső vidékeken a jóval gyorsabb cséplési technikák: a nyomtatás és a gabonaverés miatt a hagyományos gazdálkodás idején is aránylag rövid ideig vagy egyáltalán nem vették igénybe a tárolóépületet. Ebből a szempontból nem lényegtelen pl. az egyes települések tulajdonában álló közös szabad szérűk használatának mértéke.

14 Ilyen módon különösen a kisebb gazdaságok számára a pajta sokkal inkább nélkülözhető volt, mint a kézi cséplést alkalmazó tájakon, ahol a néhány holdas kisparasztok is igyekeztek csűrt építeni. Ezt legszembeötlőbben az Aggteleki-karszt vidékének településein gyakori egyetlen tárolóhelyiséges, aránylag kisméretű csűrök demonstrálják.

15 A tipikusnak tekinthető csűr két szélső helyisége eredendően a tárolás feladatát látta el. A gerendavázas épületeket többnyire félereszes toldalékhelyiségekkel is ellátták, amiben a pelyvát, töreket, szecskát különválasztva helyezték el (5. kép). A tárolóhelyiségeket a folyosótól legfeljebb derékmagas deszkafal határolta el, hogy a kévébe kötött gabonát vagy a takarmányt oldalról berakhassák (8. kép). A toldalékhelyiségeket viszont a tetőzetig felemelt deszkafal rekesztette el a tárolótértől, így azokat a csűrfolyosó felől lehetett megközelíteni. Az ásványi anyagból újabban emelt csűrökhöz viszont már ritkán ragasztottak félereszes toldalékot, mert a megváltozott szerepkörű, elsődlegesen takarmánytároló épület nem igényelte a törekes, pelyvás helyiség kialakítását. 10. Patvarcon (Nógrád m.) még a század elején kézzel csépelték a gabonát a vályogcsűrökben. KORPÁS Emil 1935. 115. - Erre vonatkozó történeti adatokat közöl ZÓLYOMI József 1974. 51. 11. Vö. SELMECZI KOVÁCS Attila 1976. 82-85. 12. Vö. HOFFMANN Tamás 1963. 271.; IKAVAI Nándor 1977. 191. 13. GUNDA Béla 1937.60-61.; BALASSA Iván 1964.109-111.; IKVAI Nándor 1967.148-149. 14. A szabadszérú használatának jelentőségére nyújt 18. századi adatokat ZÓLYOMI József 1974. 51. 15. GUNDA Béla 1937. 47.; SELMECZI KOVÁCS Attila 1976. 26-27.