Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)

Gunda Béla: A kulturális áramlat, a társadalom és az etnikum szerepe az Északkeleti-Kárpátok építkezésében

14. kép. Szlovák lakóház az emeleti részen hálókamarákkal. Cicmany (Csicsmány), Trencsén, Szlovákia. Gunda B. felv. Nagyvisnyó, Heves m.). Gyakoribb azonban a csűrközösség. A hosszúház, a több házas telek és a csűrközösség egymással párhuzamos jelenség. Két család között még csak meg lehet osztani a csűrt olyan módon, hogy a szérűjét ketté választják s az egyik fiók jut az egyik, a másik fiók a másik gazdának, testvérnek {Gunda 1937:40). A csűrök további felosztása már csak úgy lehetséges, hogy felosztják maguk között a csűrfiókokat, a csűrpadlást. Egyik sarok jut az egyik, a másik sarok a másik gazdának. Természetesen az ilyen felosztás csak akkor lehetséges, ha a tulajdonosok kevés terméssel rendelkeznek. A csűr felosztásáról már 1727-ből a hevesi Mikófalváról van közlésünk {Bakó 1965:199). A csűrközösségre már korábban felhívtam a figyelmet {Gunda 1963:121-136) s a kérdést részletesen Selmeczi Kovács A. vizsgálta, ismertette annak variánsait, elterjedését {Selmeczi Kovács 1971:51 T-521 ; Selmeczi Kovács 1976:131-138) A csűrközösség sokszínűségével találkozunk a szepességi Zsakarovcén, ahol 6-7, sőt még több tulajdonos között oszlik meg a csűr {Mjartan 1956:251). Magam is tanulmányozhattam ezeket a csűröket. A falu lakóinak kevés földjük van. A kévéket a hátukon hordják haza az aszszonyok s akadt olyan csűr, amelynek a rakodó részeit, padlását 14 gazda között osztották meg. A törvénytelen helyfoglalás, egy-egy kéve eltulajdonítása soha nem fordul elő. Az idős szlovákok szerint minden gazda ugyanúgy megismeri a saját kévéjét, mint a juhát a nyájban. A cséplésre fenntartott szérűt {humno) sohasem osztják fel. Természetesen probléma, hogy ki csépeljen először. A megegyezés szerint mindig az, akinek a legrégebben van rakodó-