Vass Erika: Erdély virágai. Egy kutatás pillanatképei 2006-2011. Kiállítási katalógusok 3. (Szentendre, 2011)

TOROCKÓ AHOL KÉTSZER KEL FEL A NAP „...e kis darab föld egy önmagából született kultúra telepe. Minden saját teremtménye, mint Japánnak, Kínának vagy az inkák birodalmának... Ismeri a pompát, a fényűzést, de azt mind maga állítja elő; a határán túl nem kér senkitől semmit. Szeret jól élni, vigadni; de egyetlen csapszéke nincsen; az idegen számára vendégfogadó minden ház; az ott lakó pedig mit keresne a korcsmában?" Jókai Mór WHERE THE SUN RISES TWICE RIMETEA Az aranyosszéki Torockó népi kultúrája a 13. században ide települt székelyek és a bányászként érkezett, idővel elmagyarosodott német telepesek közös kincseként jött létre. Természeti csodája a Székelykő, melynek révén - ahogy Jókai Mór fogalmazott - kétszer kel fel a Nap. Torockó fő jellegzetessége a főutcái, polgári jellegű, klasszicista épülethomlokzatokkal rendelkező házsor, ám kutatásunk során elsősorban a 18. századi boronafalas építkezésre koncentráltunk, melynek már csak néhány példánya áll. Célunk az, hogy levéltári források bevonásával rekonstrukcióként építsük fel Karaki Gergely házát, melyről mint a település legrégebbi házáról - Malonyay Dezső 1909-ben közölt akvarellt. The folk culture of Rimetea of Aranyos Seat was established as the joint treasure of Szeklers, who settled down in the 13th century, and of the Germán settlers, who came here as miners and became Magyarized. Its natural wonder is Piatra Secuiului, where, as Mór Jókai, the Hungárián writer puts it, the sun rises twice. The main characteristic of Rimetea is the row of houses on the main Street with a civic character and classicistic fagades, however, in the course of our research we mainly focused on the building of 18th century log-wall constructions, of which only few examples are left. Our main objective is to build the house of Gergely Karaki as a reconstruction with the involvement of archive sources. As the oldest house of the area it was pictured in a water-colour painting published in a book of Dezső Malonyay in 1909. 16