Vass Erika: Erdély virágai. Egy kutatás pillanatképei 2006-2011. Kiállítási katalógusok 3. (Szentendre, 2011)

A Nagyváradot Kolozsvárral összekötő főút mentén kap ízelítőt az Erdélybe látogató utas Kalotaszegről. A körösfői bazárban 18. századi kályhacsempéket és kínaijátékokat egyaránt lehet vásárolni, ám a főútról letérve jobban megismerhetjük az ott élőket. A vidéket járva feltűnt, hogy az asszonyok keze szinte sose áll meg, gyakran az utcán ülve is varrással töltik a szabadidejüket, ők ugyanis magyarországi piacra készülő hímzéssel, gyöngyfűzéssel keresnek pénzt. A cifra bútornak falvaktól, mesterektől, a készítés idejétől függően számos változatát láttam, a tulajdonosok büszkén mutatták a sokszor maguk festette bútorokat: „Egy fehér bútor nem kiadós... De ha gazdagon festi meg, akkor aztán a szemet elkapja." A Múzeum által megvásároltfalusi szoba 163 tárgyból álló berendezése 1981re készült el. A kötényekről, kendőkről lemásolt virágmintákat ráillesztették a bútorra, és ceruzával körberajzolták: „...voltak olyan kendők is, amin volt olyan rózsa, ami nagyon megtetszett. Na hát ezt rakjuk bele, mert ez szép és különleges. Mindig arra törekedett az édesanyám, hogy olyan legyen, amilyen másnak még nincsen." 15