Szonda István (szerk.): A PARASZTI POLGÁROSODÁS TÁRGYI VILÁGA (Nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban) (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

A parasztkerámiák virágkora Hazánkban a népi kerámiák díszítésében a 19. század első fele meghatározó jelentőségű volt. Az addig egyszerű díszítésű, olcsón előállítható, főként mázatlan konyhai edények adták a falusi és mezővárosi fazekasok termékeinek túlnyomó részét. A tárgyak díszítése előtérbe került, megőrizve a formavilág céhes hagyományait. A fazekas központok kisebb és nagyobb tájakat láttak el, mestereik termékei között a mázas kerámia főként vásárokon cserélt gazdát. A táji munkamegosztás jellegzetességei közé tartozott, hogy a gömöri, a révi, a csákvári vékony falú, a kemencében, nyílt tűzön főzésre, sütésre alkalmas fazekak, kanták, köcsögök a Nagyalföld szinte valamennyi falujába eljutottak. Az 1848-as jobbágyfelszabadítással kialakult szabad paraszti státusz megteremtette annak a lehetőségét, hogy a háztartási eszközök is kifejezzék tulajdonosuk vagyoni helyzetét. A tömegesen előállított, díszítetlen kerámia mellett a reprezentációs igényeket gyakran feliratos, névvel ellátott, rövid verset, tréfás szöveget tartalmazó, ajándéknak készült butellák, korsók szolgálták. A virágkort a század végétől gyors hanyatlás követte, a gyáripar megjelenése, az öntöttvas, majd a zománcozott edények, a bélapátfalvi tányérok térhódítása a fazekas termékek háttérbe szorulását váltotta ki. Komacsészék (Mezőcsáti Tájház) Téka buteüákkal (Szlovák Tájház, Békéscsaba) 24