Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BÚZÁS MIKLÓS: Hagyma. Racionalizációs mátrix az Erdély épületegyütteshez
követően igazi reneszánszát az 1990-es évek után kezdte el élni a székely kapu a kutatási területen és Magyar- országon , s a mai üzenetek közvetítésén túl megváltoztak a szerkezetének részletmegoldásai is.18 Mindezek alapján 2015-ben elkészítettünk egy új mátrixot, ahol a korábbi, elsősorban néprajzos, népi építészeti táblázat mellett új, hangsúlyos oszlopokat alakítottunk ki. A vallási hovatartozás helyett és mellett elsősorban a nemzetiségi hovatartozás szerint vizsgáltuk a portákat, a második oszlopban a néprajzi szituáció, bemutatási téma kapott helyet, a harmadik oszlop a termes jellegű kiállítás, illetve múzeumpedagógiai és közönségforgalmi hasznosítás került, az utolsó oszlopba pedig a mának szóló üzenetet fogalmaztuk meg. 2015 őszén, a MOME munkatársai által médiáit együttgondolkodás sok új lehetőséget, célt villantott fel, nagyban hozzájárulva az információk szélesítésének folyamatához. Minden projekt tag a saját portája, területe szempontjából minden kérdést igyekezett megválaszolni, ezzel mélyebben rávilágítva a víz alatti jégrétegekre. De az igazi szűkítés, az álmoknak a lehetőségekhez, befogadhatósághoz, a rögvalósághoz kötésének a folyamata elmaradt. Az idei év faladata az építkezés megkezdése és a kiviteli tervek elkészítése mellett az, hogy újra gondolva igyekezzünk egy átgondolt, rétegeiben átfogó, de nem ismétlő és szájbarágósán unalmas kiállítás tervezési programot letenni. A 21. század küszöbén a látogatói igények és a múzeum fogalma jelentősen megváltozott, amire a szabadtéri gyűjteményeknek is reagálniuk kell. A korábbi tervezéssel 2006-ban korszerűek voltunk, ezen az úton haladva készült el NAGYNÉ BATÁRI Zsuzsanna felelős néprajzossága mellett a múzeum észak-magyarországi falu tájegysége.19 A múzeum a korábbi „tudomány szentélye” helyett a kulturált szórakozást, tanulást biztosító szolgáltató intézménnyé vált, a cél egyre inkább a látogató bevonása a kiállítási folyamatokba. A korábbi szűk tudományos réteget megmozgató statikus kiállítások helyett a közönség aktivitásán, részvételén alapuló, változó, egyéni igényekre szabható kiállítások felé mozdulunk el. Új fogalmakat kell bevonnunk a gondolkodásunkba: társadalmi hasznosság, piaci verseny, esélyegyenlőség, látogatói csoportok, élethosszig tartó tanulás, fenntartható fejlődés. Mindezen új szempontok figyelembevétele nem jelentheti az eddigi gyakorlat teljes megtagadását, sokkal inkább azt, hogy az egy biztos alapot jelent, melynek felépítését továbbra is folytatni kell, de nem szabad a tárgy- kultúra és a tudomány határán megállni, hanem kutatásokkal hozzá kell járulni a közérthetőség, bemutathatóság megteremtéséhez. A végére maradt a legfontosabb kérdés: megválaszolni azt a dilemmát, hogy végül is kinek készítjük a kiállítást, ki a célközönség? A múzeum legjelentősebb célcsoportját, egyúttal látogatói rétegét ma, a kisgyerekes családok jelentik. Vagy megpróbálunk egy olyan tárlatot létrehozni, amely a mai technikai eszközöket digitális bennszülöttként használó, a vizuális kultúrához jobban hozzá láncolt generáció számára is érdekes lehet, oly módon, hogy a megjelenítési formákon, technikai újdonságokon túl a kiállítás tartalma is felkelti érdeklődésüket. 18 Identitást megjelenítő voltáról Amerikában lásd BALOGH Balázs-FÜLEMILE Ágnes 2015. 19 NAGYNÉ BATÁRI Zsuzsanna 2014. 333
