Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

SZŰCS BRIGITTA: Körösfői portékák. Adatok egy kalotaszegi falu életmódjáról

nem a kor neves tudós embereivel is, akiket gyakran vendégül látott bánffyhunyadi otthonában." Jelentős momentumnak számított az 1885-ös budapesti országos kiállítás, amelynek meghívottja volt GYARMATHYNÉ is, aki egy kalotaszegi szobabelsővel készült, illetve „temérdek régi varrottast szedett ki a ládák mélyéről, kölcsönkérve a kiállítás idejére.”11 12 Körösfő talán akkor vált híressé ebben a történetben, amikor a kiállításon személyesen Erzsébet királyné vásárolt egy varrottast egy körösfői lánytól, aki ugyan nem eladásra szánta azt, de eleget téve a királynő óhajának, mégis áruba bocsátotta munkáját. TŐKÉS Irén a következőképp ír erről az eseményről: „A leány megkapta a munkája árát, ezzel már el is indult a kalotaszegi varrottas a varratás és a világhír felé”.13 GYAR- MATHY Zsigáné látta a kalotaszegi falvak hátrányos gazdasági helyzetét, így hamar felismerte a munkáltatás fontosságát és igyekezett megfelelő piacot teremteni a kalotaszegi munkáknak.14 Ő maga írja le, hogy 1896-ig egyedül Körösfő község lakosainak több mint 10 000 forintot fizetett ki munkadíj fejében, ez abban a korban hatalmas pénzösszegnek számított.15

GYARMATHY Zsigáné férje, GYARMATHY Zsigmond is jelentős szerepet vállalt a körösfőiek munkáltatásában és háziiparának létrehozásában. 1879-ben megalapította'6 az ország első gyermekjáték-készítő tanműhelyét bánffyhunyadi székhellyel, ahová több körösfői legény is járt mesterséget tanulni. A fa játékokat külföldre exportálták, később pedig egyre közkedveltebbé váltak a kalotaszegi emberábrázolású faszobrocskák is.17 Ez utóbbiak a mai értelemben vett szuvenír tárgyak elődjeiként is felfoghatók.

A tanműhely működése rövid ideig tartott, de hatása a későbbiekben is érződött: az itt végzett és munkálkodó mesteremberek a tanultakat továbbadták a faluban másoknak is, így egyre többen kezdtek foglalkozni fafaragással és asztalossággal Körösfőn, főként „hímzett"18 bútorokat (asztal, láda, szék) készítettek, amelyeken a régi kalotaszegi motívumok mintakincsei köszöntek vissza.19

1895-ben kezdődött meg a körösfői faragott bútorok árusítása Bánffyhunyadon. Körösfőn 1898-ban 15 család foglalkozott bútorfaragással. A 20. század fordulóján már nem csak bútort készítettek a körösfőiek, hanem többen házaló árusításba kezdtek. Fő szemponttá vált, hogy olyan darabokat is készítsenek, amelyek szétszerelhetők, hogy

az utazások során könnyen tudják magukkal szállítani. Ebbe a körbe tartoztak a hatszögletű kis asztalkák, székek és kazetták.20 E korszaktól számolhatunk tehát a körösfőiek mobil jellegű árusító, kereskedő tevékenységével.

1908-ban megalakult a Körösfői Háziipari Szövetkezet, mely virágkorát 1909-ben élte. Ekkor már Kalotaszegi Háziipari Szövetkezetként működött azzal a céllal, hogy a kalotaszegi háziipari tevékenységet fejlessze és a vidék lakosainak megélhetésén javítson. A készített áruk között már nagybútorok is szerepeltek, mint például iroda-, ebédlő- és szalonbútorok.21 Ez a szövetkezet is kérészéletűnek bizonyult, mindössze négy és fél évig működött, azonban kitermelt egy újabb fafaragó körösfői nemzedéket, akik akárcsak elődeik, tudásukat tovább örökíthették.

Az első világháború egy időre megszakította a körösfői háziipari tevékenységeket, de már az 1930-as években TŐKÉS Irén leírása szerint Körösfőn négy kézműves utca és nyolc varróház volt. A szerző azt is megállapítja, hogy a faluban a háziiparnak olyan sajátos formája létezik, amelyben a falusiak végezték a varrást és egyben az árusítást is.22

Az 1930-as években, Erdélyben két jelentős háziiparral foglalkozó üzlet volt, amelyek a Szövetség és a Gazdasági Szövetkezetek Központjához tartoztak, az egyik Kolozsváron a Pitvar, a másik Brassóban az Ágisz nevezetű volt. Ezek nemcsak kalotaszegi munkákat árusítottak, hanem egész Erdély területéről származó népművészeti tárgyakkal is kereskedtek.23

Fontos megemlítenem az 1930-as években munkálkodó Bethlen Máriát és a magyarvalkói Kónya Gyulá- nét,24 akik a kalotaszegi varrottasok további népszerűsítésében és értékesítésében játszottak jelentős szerepet. Bethlen Mária több vándorkiállítást szervezett, amelyeken kalotaszegi varrottasokat árusított, többször ösz- szedolgozott Kónya Gyulánéval, aki Kalotaszeg több fal- vában varratott. Itt fontos megjegyezni, hogy ebben az időszakban egyre gyakrabban jelennek meg az árusításra szánt, olcsó munkák a kiállításokon, amelyet TŐKÉS Irén azzal indokolt, hogy a korban lezajló gazdasági krízis rányomta a bélyegét a népművészeti tárgyakkal való kereskedésre is, hiszen a vásárlók szűkös anyagi helyzetéhez alkalmazkodni kellett, így számukra megvásárolható, nem túl drága portékákat kellett felkínálni. Ezek közé

11 SEBESTYÉN Kálmán 1998. 49.

12 TŐKÉS Irén 1989. 219.

13 TŐKÉS Irén 1989. 219.

14 TŐKÉS Irén 1989. 219-221.

15 TŐKÉS Irén 1989. 221. TŐKÉS Irén a megjelölt összeg nagyságát szemlélteti a következővel: „egy ló ára 100 forint volt és egy pár ököré 230 forint”.

16 A tanműhely 1886-ban már be is zárt.

17 SEBESTYÉN Kálmán 1998. 102.

18 Díszesen kifaragott.

19 SEBESTYÉN Kálmán 1998. 103.

20 SEBESTYÉN Kálmán 1998. 104.

21 SEBESTYÉN Kálmán 1998. 107. Hivatkozik: A Kalotaszegi Háziipari Szövetkezet Alapszabályai I. és III. fejezet. Nagyvárad. 1910.

22 TŐKÉS Irén 1989. 225.

23 TŐKÉS Irén 1989. 227-228.

24 Kónya Gyuláné, leánykori nevén Schéfer Teréz, magyarvalkói lelkész felesége, Aprily Lajos feleségének testvére.

70