Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KOVÁCS ZSUZSANNA: A típusbútorok használata Zala megyében a 20. században - Egy terepmunka tapasztalatai - ARANYOS SÁNDOR: „Ha kigyúlnak a színes fények". Modernizáció és lakáskultúra a Tiszazugban
2. kép. Villamosítás a Tiszazugban, a KHMa tulajdona Kunszentmártoni Gőzmalma vállalta a mindenkori közfogyasztási áramár feléért (I. kép). A hálózat bővítését a tiszazugi települések felé képzelték el, de a községek gazdasági helyzetük folytán nem szorgalmazták a villamoshálózat kiépítését (2. kép). 1929-ben pénz- és tőkehiány miatt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vette át a távvezetéki energiaellátást Kunszentmártontól. 1925-től lesz lehetőség a Tiszazug villamosítására, hiszen a szolnoki Iparvállalatok Rt. átvezeti a vezetéket a Tisza-hídon. A II. világháború során hatalmas károk keletkeztek a hálózatban. Az infrastrukturális és az anyagi hiányok ellenére elkezdték a meglévő rendszert helyreállítani, melynek következtében kialakult a teljes megyei áramszolgáltatás. Évről-évre átlagosan húszezerrel nőtt a fogyasztók száma. 195 I -ben 102 ezer lakásfogyasztóval rendelkezett a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat, 1970re több mint 400 ezer felé emelkedett ez a szám. A villamoshálózat kiépítése több szakaszra osztható: 1896-1920: az első telepek létrehozása. 1920-1944: a két világháború között folytatódik a hálózat kiépítése, de intenzitása csökken. A II. világháború előtti távvezeték kiépítés a Tiszántúlon az 1930-as évek közepén befejeződött. 1944-1960: óriási károk keletkeznek a háború miatt a rendszerben, ezért elkezdődik a helyreállítás, majd a faluvillamosítási program keretében történik a falvak elektrifikációja. 1960-1980: a magyarországi nehéziparban teret kap a fogyasztási cikkek gyártása. Elkezdődik a háztartások gépesítése. Bővül a fogyasztási cikkek iránti kereslet. Nő a fogyasztás. 2 0 A mezőgazdaság és az ipar villamosításának hiánya miatt a telepek energiaellátása csak a köz- és magánfogyasztást szolgálta. A pénzügyi helyzetet tovább rontotta, hogy az állami támogatásokat is megvonták az áramot szolgáltató vállalatoktól. Hazánkban 1933-ban a 3410 település 29,3%-a volt elektromos energiával ellátva. Jász-NagykunSzolnok megyében a helységek 32%-a, de a lakóházak csupán 16%-a rendelkezett árammal. Ezekkel az eredményekkel tárgyalt megyénk az országos átlag felett volt. 2 1 A vizsgált települések gazdasági és társadalmi kontextusai A lakásmódra vonatkozó kutatásaim egy olyan néprajzi csoportban történtek, amely elzártsága már a 19. 20. Vö. Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat prospektusa KHMA, NAGY Géza (szerk.) 1997.; PÓLYA Jenő (szerk.) 1975. 21. PÓLYAJenő (szerk.) 1975. 15-36.
