Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

SÁRI ZSOLT: Típusbútor. Új bútorok a Kádár-kori falusi lakásokban

Sári Zsolt TIPUSBUTOR

1 ÚJ BÚTOROK A KÁDÁR-KORI FALUSI LAKÁSOKBAN Bevezetés A magyarországi parasztság lakberendezése az európai lakáskultúra szerves része volt. Az új bútorformák a meglévő kínálatból való tudatos válogatás eredményeként terjedtek el. Az új bútortípusok, az átvett tárgyformák úgy alakultak, hogy megfeleljenek a használó közösségen belüli rangjának, a közösség elvárásainak, annak a lakásnak, amelyben elhelyezésre került. Mindezek vezettek egy sajátos, helyi, egyedi arculat kialakulásához, legyen az palóc, kalotaszegi, kapuvári vagy éppen hódmezővásárhelyi. A magyar parasztbútor úgy volt az európai lakáskultúra része, hogy egyedi maradt, és jellegzetesen díszített.

2 A gyáripari bútorok elterjedése, az olcsó tömegáru megjelenését jelentette a falvakban is. Ennek első jelentős, legnagyobb úttörője a Thonet bútor volt. Michael Thonet 1842-ben feltalált technikáját Bécsben továbbfejlesztette, és kialakította az iparszerű hajlítottfa-bútor gyártás technológiáját. A Thonet cég 1865-ben Magyarországon, Nagy-Ugrócon is létrehozta első gyárát, közben erdőket vásárolt, és egymás után nyitotta meg az újabb és újabb gyárait (Besztercebánya, Kassa, Ungvár, Zólyom, Székesfehérvár). A gyárak nagy kiterjedésű bükkerdők közelében épültek föl az olcsó alapanyag beszerzése érdekében, és a cég ügyelt a vasutak közelségére is, amely a gyors és olcsó szállítást biztosította. A városi polgárság otthonai után olcsósága, és nagy mennyiségben való elérése miatt hamar megjelent a paraszti lakásokban is.

3 A II. világháború előtti típusterves építkezésekhez (FAKSZ, ONCSA) kapcsolódva megjelent a tömeges bútorgyártás kialakításának szükségessége. Már ezekben az évtizedekben több olyan bútorpályázatot írtak ki, amely a tömegesen gyártott és ezáltal a társadalom alsóbb osztályait (munkás, paraszt) is elérő típusbútor kialakítását célozták meg. A pályázatok iránt nagy érdeklődés mutatkozott az iparművészek, képzőművészek részéről is. A szociálisan érzékeny, progresszív iparművészek (Bodon Károly, Kaesz Gyula, Kozma Lajos) új gondolatokat jelenítettek meg: célszerűség, egyszerűség és anyagszerűség. Új berendezési stílus alakult: komplett szobaberendezések heHl I. kép. Kaesz Gyula típusbútor terve (MTA BTK. Művészettörténeti Kutatóintézet, MDK-C-T-32/3713a) lyett egyes bútordarabokat terveztek. De csakúgy, mint a típusterves építkezéseket, a bútorgyártást is a II. világháború pusztítása akasztotta meg. A háború utáni bútorgyártás A második világháború után tovább élt a három alapvető lakástípus, a polgári, a munkás és a paraszti otthonkultúra. A szocialista berendezkedés a társadalmi juttatások közé sorolta a lakást, a lakásgazdálkodást központosították, az újraelosztás mechanizmusa jelentős egyenlőtlenséget keltett. Az állam alapvetően csak a városi lakásépítést támogatta jelentősebb kedvezményekkel, a falusiakat nem. 1949 és I960 között a községi lakásviszonyok csak kismértékben javultak, ugyan csökkent a vályogépítésű házak aránya, és emelkedett a falusi házak átlagos szobaszáma, a lakások felszereltségében azonban az ötvenes évtizedben nem történt érdemi változás.

4 Ali. világháború alatt súlyos károkat szenvedett bútorgyárakat (Szék- és Faárugyár, Heisler Bútorgyár, a győri Cardo, Neuschlosz-Lichtig kőbányai üzeme, a debreceni Hajlított Bútorgyár, a Lingel gyár) 1948-50 között államosították. A háború után drasztikusan lecsökkent a bútorválaszték, a korábbi 2-300 féle bútor helyett az 1950-es évek elején három-négy típus nagytömegű 1. A tanulmány az OTKA K82103. sz. „A rurális építészet, lakáskultúra és életmód a 20. században című OTKA kutatási program támogatásával készült. Projektvezető: Cseri Miklós és Sári Zsolt. A tanulmány a „Típusbútor. A falusi lakáskultúra 1945-1980 között" című vándorkiállítás háttértanulmánya. 2. K. CSILLÉRY Klára 1997. 414. 3. SÁRI Zsolt 20

11. 4. VALUCH Tibor 2004. 391—405. 51