Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - JAKAB JUDIT: Etnobotanikai gyűjtőút, Erdély - Háromszék

I I. kép. Aszalókeret a házfalon (JAKAB Judit felvétele, 2009) tálló, kocsiszín és disznóól is tartozott. Külön volt a határban kenderföld, a kendert az asszonyok dolgozták fel a téli időszakban. A faluban más családok lent is termesztettek, de ezt főleg eladásra szánták. Húsvétkor szopós bárányt vágtak, ezt készítették el Nagypénteken. Feldarabolták a bárányt, minden hártyától megszabadították, a bárány combjait fokhagymával és szalonnával tűzdelték és megsütötték. Ilyenkor készült a tárkonyos bárányragu leves is. Miután Brassóba került, a földterület egy részét bérletbe adták, a többi parlagon van. A faluban közkeletű szólás volt a „gyepesedjen be az udvarotok" kifejezés, ami átoknak számított. Szintén a Bardócz család tagja Márton Mária (1941), akik módosabbak voltak, 56 ha-on gazdálkodtak, és ma is művelik ezt a területet. Van szántóföldjük (búza, kukorica, pityóka), kaszáló, külön zöldséges kert (murok, petrezselyem, káposzta, paradicsom, tökfélék, cukorborsó). A szántóterület megoszlása: 2 ha búza, 2 ha árpa, 60 ár zab, 50 ár pityóka, 10 ár káposzta, 100 tő fuszulyka. A konyhakertben az előbbieken kívül van torma, csombor, tárkony, hagymafélék, zeller, uborka. Érdekesség a szapora hagyma, amit kora tavasszal ültettek fészekbe. A zöldségek és az egynyári virágok magját a kertben gyűjtik össze és ezeket vetik el a következő évben. Sokszor csereberélnek egymás között, ha egy-egy érdekesebb, vagy szép termést hozó fajtával találkoznak. A tárkonyt a fuszulyka és pityókalevesbe és a csorbába teszik. Gyakran fogyasztanak laskalevest, amit rucából, libából, vagy tyúkból főznek. Házilag savanyítják a káposztát, kivágják a vastag erét (ormoly), legyalulják, és egy kicsit megpárolják sós, citromsavas vízben. Ezután besózzák, 10-12 literes káposztás üvegekbe rakják és tormával leszorítják. Az almaecetet a következőképpen készítették: az útszéli apróbb almát használták erre a célra (pónyik alma), leőrlik, vagy vályúban összetörik és kipréselik a levét a szőlőpréssel. Beoltják az anyaecettel, utána hat hét alatt beérik az almaecet. Tüdőgyulladásnál megnedvesítenek vele egy törülközőt és betekerik a mellkast. Belsőleg a „csömörlés" gyógyszereként fogyasztották. 12. kép. Vöröshagyma magbegyűjtés (JAKAB Judit felvétele, 2009) 257