Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - JAKAB JUDIT: Etnobotanikai gyűjtőút, Erdély - Háromszék

A szállásunk a Haszmann Pál Múzeumban volt, amely maga is Háromszék egyik legjellemzőbb kúria együttese. A múzeumban népfőiskolát is működtetnek, ahol a fiatalok a háromszéki népművészet motívumainak és technikáinak alkalmazásával, bútorfestést és fafaragást tanulnak, de van más, hagyományos mesterségoktatás is, például a fazekasság. A főiskola minden évben március 30-től október 30-ig működik, a résztvevőknek szállást is biztosítanak, ezen kívül nyaranta néprajzosokat, kutatókat és diákokat is fogadnak. A múzeum udvarán szabadtéri kiállítás van, ahol a népi építkezés (lakóházak, malmok) emlékeit láthatjuk, és megtekinthetjük a híres székelykapu néhány példányát is. Az udvaron egy szabadtéri sírjel-, sírkő-, kaptár-, faragott fejfa-gyűjtemény és egy nagyon gazdag mezőgazdasági szerszám- és gépkiállítás található. A belső udvar kőből épült, vakolt kerítése előtt teljes hosszában virágoskert volt a 20. század elején. Az árnyékosabb részeken borostyán (Hedera helix), páfrány (Dryopteris filix-mas), menta (Mentha piperita), amit teának használtak, sásliliom (Hemerocallis sp.) és vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia) fut a kerítésfalakra és a fenyőfélékre (Picea glauca és — abies). Az évelőket kisebb-nagyobb ágyásokban (gruppok) mértani alakzatokban elrendezve ültették ki, vegyesen az egy nyáriakkal. Arra figyeltek, hogy bármilyen alakja volt is az ágyásnak, mindig három-három került egymás mellé. Salamonpecsét (Polygonatum multiflorum), pompás varjúháj (Sedum spectabile), sásliliom (Hemerocallis sp.), gyöngyvirág (Convallaria majalis), Joó Janka ibolya (Viola joói Janka) és hortenzia (Hydrangea macrophylla) került az ágyásokba. A napos kertrészekbe a szegfű több fajtája (Dianthus sp - német, oltott, csokros.), valamint fehér, rózsaszín és piros színű pünkösdi rózsa (Paeonia officinalis) került. Kedvelték a floxot (Phlox panniculata), több színváltozata is létezett már, a margarétát (Leucanthemum maximum), a nőszirmot (Iris germanica) a rózsát (Rosa sp.), ennek volt alacsony, közepes és magas törzsű változata is. Futórózsát fából készült piramis alakú, vagy ívelt, fehérre festett támaszra futtatták, ősszel a krizantém (Chrysanthemum koreanum) virágzott a kertekben. A 20. század elején került be a kertekbe a jukka (Yucca filomentosa) néhány változata és a kaktuszfélék (Echinocactus, Ferocactus, Epiphyllum, Mammillaria, Opuntia, Rebutiastb.) is ekkor jelent meg. Érdekesség az itteni dísznövények között a szamárkenyér (Echinops bannaticus) nemesített változata, amit Haszmann Lajos szerint régebben is ültettek. A hosszú ágyásokat szabálytalan, szürke kövekkel határolták. A kerti utak szegélysövénye puszpángból készült, az utak kereszteződésénél, végpontjainál a sarkokon a sö5. kép. Alsocsernaton, kertrészlet (JAKAB Judit felvétele, 2009) vény tetejére egy gömböt nyírtak. Jellegzetes fái a kúria kerteknek az őshonos ezüsthárs (Tilia tomentosa) és kislevelű hárs (Tilia cordata). Ez utóbbit szádokfának is nevezik, egy szép példányt láthatunk a kúria kertjében, ez az ún. Jókai hársfája. 1881 -ben itt szállt meg Jókai Mór, aki a 1882-ben megjelent Domokosok című regényében írta meg az itt gyűjtött élményanyagot. Ültettek még kőrist (Fraxinus angustifolia, ~ excelsior), ezeket a kőrisbogarak (Lytta vesicatoria)

5 miatt, vadgesztenyét (Aesculus hippocastanum), amit Erzsébet királyné 1898-as halálát követően Darányi Ignác akkor földművelésügyi miniszter rendeletére telepítettek

6 Ekkoriban Magyarország falvaiban általában, berkenyét (Sorbus domestica), juhart (Acer platanoides), nyírfát Betula pendula), japán akácot (Sophora japonica), nyugati tuját (Thuja occidentalis), keleti tuját (Thuja orientális), tiszafát (Taxus baccata), borókát (Juniperus communis), a fentebb már említett fenyőfákat és diót (Juglans regia) ültettek. A Damokos kúria porticusának két oldalán egyegy hatalmas ezüstfenyő áll. A cserjék közül a mogyorót (Corylus avellana), orgonát (Syringa vulgaris) illetve egy endemikus fajt, a Jósika orgonát (Syringa josikaea) telepítették, ez utóbbi az egyetlen bizonyítottan harmadkori reliktum maradványfaj, élőhelyei csak Erdélyben és Kárpátalján ismeretesek.

7 5. A kőrisbogár (Lytta vesicatoria) legfőbb hatóanyaga a cantharidin. Az összetört bogár porát vízben oldva kenőcsöt készítenek belőle. A szervezetbe a tápcsatornán vagy a bőrön keresztül szívódhat fel. Erősen mérgező, jelentős károkat okozhat a nyálkahártyákban, 1,6 grammnyi őrölt bogár elfogyasztása 26 órán belül halált okoz. Elsősorban potencianövelő szerként (afrodiziákum) használták. Az első írásos feljegyzések róla az ókorból kerültek elő; használatát már említi Hippocrates, Paracelsus és Plinius is. A 20. század elején a gyógyászatban acetonnal összekeverve szemölcsök eltávolítására használják. Régebben a hónalji és ágyéki mirigyek daganatai ellen a csukló, illetve a boka tájékára szárított porát vízben megáztatták és rongyban rákötötték. Ez megszüntette a fájást, meggyógyította, lehúzta a daganatot. Veszettség ellen is használták, szárítva, összetörve a fogba dugták, a fogfájást enyhítette. 6. http://otdk.zskf.hu/Dolgozatok/l43.pdf 7. Először Michaele FUSS Flora Transsilvaniae excursoria című művében említi meg. SIMONKAI Lajos Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata (1886:392) művében a növény felfedezésének körülményeiről ír. „Csáky Rozália grófnő, férjezett Jósika báróné küldte e növényt Nagysebes vidékén lévő birtokairól báró Jaoquin-nak, aki akkoriban ismert botanikus volt. O nevezte el Jósika báróné tiszteletére ezt az orgonafajt „Sirynga Josikaea"-nak, vagyis Jósika orgonának". Természetes élőhelye Székelykő, Csúcsa, Nagysebes környékén található. 252