Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KISS KITTI: Kovácsolt és öntöttvas edények a háztartásban
tosságát belátva, Bristol melletti gyárában németalföldi vasöntők segítségével elkezdte a vasedények gyártását, még pedig eltérve a szokásos módtól, nem agyagba, hanem homokba való formázással, a mire őt egyik öntője, John Thomas vezette rá. Az edényöntés nálunk is a XVIII. század elején honosodott meg; egyik-másik vasgyár kezdte el gyártásukat, így többek között Modor Samu az 1723. évben felépített libetbányai olvasztóval kapcsolatos műhelyében vedreket, olajtartókat és háromlábú edényeket is öntetett." 2 3 HECKENAST Gusztáv összefoglaló munkájából kiderül, hogy az edényöntés magyarországi kezdetei az első ún. nagyolvasztók 2 4 megjelenéséhez kötődnek. A vaskohók méreteinek növekedésével, a technológia változásával, a nagyobb olvasztási hőmérséklet elérésével vált lehetővé, hogy cseppfolyós nyersvasat 2 5 állítsanak egyáltalán elő. A cseppfolyós nyersvas előállítása előfeltétele az öntöttvas 2 6 termékek készítésének. E jelentős technológiai újítás a tőlünk nyugatra fekvő országokban több száz évvel korábban következett be, nálunk külföldről behívott, főleg német szakemberekhez kapcsolódik. Egyébként európai régiók és nagyrégiók vasüzemei korábban is álltak hasonló kapcsolatban egymással. A korábbi technológiával az ércolvasztó kemencéből képlékeny vasat, ún. vasbucát nyertek. Ezt kovácsolással dolgozták fel. A feldolgozó műhely a hámor, 2 7 az ércolvasztóval közös telephelyen helyezkedett el. A hámorokban félkész termék, valamint szerszámok, ásók, kapák és serpenyők is készültek. A képlékeny, kihűlve szivacsos szerkezetű vasbuca csakis kovácsolva dolgozható fel. Csapolható, folyékony állapotú vas előállításához bonyolultabb technológiával működő, nagyobb méretű ércolvasztó kohó ('kemence') szükséges. Az első hazai „nagyolvasztó" az észak-magyarországi Libetbányán működött 1692 és 1696 között kamarai támogatással. Mozsár és ágyúgolyó mellett öntöttek konyhai edényt is. 1723-ban Modori Keller Sámuel szervezte meg azt a vasműtársulatot, mely 1726-ban Libetbányán, majd 1729-ben Pojnikon újabb nagyolvasztót létesített, mindkettő profiljában szerepeltek öntött edények. További, konyhaedényeket is öntő 18. századi üzemek voltak, nagyolvasztóval való felszerelésük sorrendjében: Bogsán (1721), Rhónic (1740), Kislőd (1762), Munkács (1780). 2 8 Részletes adatok találhatók Kislődről az első iparstatisztikai felvételben, mely a szűkebb értelemben vett Magyarország területén készült 1774-ben 2 9: „Kis-Lődön van vasgyár, öntő és kovácsoló műhellyel ellátott. Földolgoz pedig évente: különféle módon kovácsolt vasat, finomat és közepest 500-500 mázsát 9 és 8 frtjával mázsáját, edényt öntött vasból kétféle minőségben 90-90 mázsát, 9 és 8 frtjával mázsáját, s végre mozsárnak 10 mázsa vasat 8 frtjával számítva mázsáját." A 19. század első felében további technikai újításokat vezettek be (meleglevegős fújtatás, kavarókemence, szén tüzelés) és 1850-re a kis vashámorokat szinte teljesen felváltották az egyre hatékonyabb nagyolvasztók. Az öntöttvas konyhaedények a nagyobb magyarországi városokban a 18. század végén, a parasztság körében a 19. század második felében terjedhettek el, a gyártási helyek közelében korábban is használatba kerülhettek. A polgári körökben megjelenő gyáripari konyhai termékeket PETERDI Vera vizsgálta az 1880 és 1945 közötti időszakra vonatkozóan. 3 0 Zománcozás A 19. században a nyers, bevonat nélküli öntöttvas edények mellett megjelennek a zománc bevonatú öntöttvas edények, majd a zománcozott lemezedények is. A lemezedények a gyárakban sajtolással vagy préseléssel készültek. A zománcozás korai díszítő technika, a 18. századig főként művészeti és vallásos tárgyakat láttak el zománcbevonattal. Vasedények zománcozásáról „A vasedények zománczolásával elsőnek alkalmasint a lauchhammeri 3 1 gyár foglalkozott a XVIII. század második felében. E gyár tulajdonosa Einsiedel Károly gróf kezdte azt el 1785-ben. Azonban e dologra nagyobb súlyt csak 1815 és 1820 között vetettek. A jó eredmények lát23. SZTERÉNYI József 1901. 153. 24. „A nagyolvasztó a nyersvasgyártás legelterjedtebb kemencetípusa. A vasércekből redukálással állítják elő bene a nyersvasat. A redukciót szén (karbon) segítségével végzik, amit többnyire koksz formájában használnak fel. A nagyolvasztó maga a nyersvas előállítására szolgáló aknás kemence." http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyolvaszt0 25. „A nyers vasgyártás a vas- és acélkohászat technológiai folyamatának első alapvető fázisa. A vas a természetben nem fordul elő színfém formájában (legfeljebb a meteoritvas ilyen), ezért azt érceiből, tűzi kohászati eljárással kell előállítani. A vas tűzi kohászata során a vasércből -, amely főleg vasoxidos vegyületek keveréke - az oxigént redukálással távolítják el. A redukálást szén (a kohászok szóhasználatában „karbon") segítségével végzik, mégpedig koksz formájában. A koksz feladata a redukáláson kívül a megfelelő hőmérséklet biztosítása is. A nyersvasat többnyire nagyolvasztókban, speciális aknás kemencében állítják elő, de vannak más eljárások is." http://hu.wikipedia.org/wiki/Nyersvasgyártás 26. Az öntöttvas a vas öntéssel előállított ötvözete. Az öntöttvasat a nyersvas átolvasztásával nyerik ócskavas hozzáadásával az úgynevezett kupolókemencékben. Az így előállított anyag öntvények készítésére alkalmas. http://hu.wikipedia.org/wiki/Ont0ttvas 27. „A hámor kohászati és kezdetleges vasfeldolgozási munkát végző üzem, manufaktúra. Hazánk vasércben, fában és vízi erőben gazdag területein már a 14. századtól kezdve kialakultak a vízierővel működő hámorok. A hámor fából készült építmény, amelyhez ugyancsak fából készült vízduzzasztó, valamint egy szénkamra tartozik. A felduzzasztott patakvizet egy vályúval a lapátkerekekre eresztik, ez hozza működésbe áttételeken keresztül a lengőkalapácsot (farkkalapács), amellyel a készítményeket kovácsolják. A gyártáshoz szükséges rúdvasakat, szálvasakat a hámorban levő kohókban hevítik fel. A régi hámorokban készítették a feldolgozó iparnak, ill. a parasztság számára a különféle rúdvasakat, szálvasakat, szerszámokat, munkaeszközöket. A 18-19. században jelentősebb hámorok voltak Borsod, Gömör és Szepes megyékben, Erdélyben, a Székelyföldön és Hunyadban." A hámor szó a német Hammer (pöröly) szóból ered. BODGAL Ferenc 1979. 28. HECKENAST Gusztáv 1991. 185-208. 29. K. KARLOVSZKY Endre 1896. 1-2. füzet 43-52. 30. PETERDI Vera 1994. 31. Németország keleti része, Brandenburg. 132
