Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig
2 I. kép. Égett födémgerenda a ház DK-i sarkán 22. kép. Födémgerendák a hátsó főfalon dett el. Füstjét fent íves könyökkel toldott bádogcső vezette a bótozat alá. A katlanház és a falmasina között, az elbontott ház végnél talált kialakítás szerint, de szinte teljes épségben őrződött meg az első szoba kemencéjének szájnyílása. Félköríves tapasztott záródással, az előtte, egykor a katlan és takaréktűzhely építésekor elbontott padka (58 cm magasságban) maradványával és a felette falba mélyített füstterelő csatornával, amely alul 30 cm mély, 70 cm széles volt, és a padka felett I 15 cm magasan, 60 cm szélességben, lapos ívben csatlakozott a függőleges oldalfalhoz. A födém és a tetőszerkezet kutatása Már a ház megvásárlásakor szembetűnt, hogy épületünk hátsó szobájának falából, a déli homlokzat irányában 45 cm-re egy, (részben csonkolt), hátra 21-23 cm-re, két égési nyomokat és csapoláshoz használt fészkek nyomát viselő gerendavég lóg ki (21-22. kép). Helyzetük szerint a födémhez tartoztak. A tetőn végzett kisebb javítás közben, a padlástérben további három, az előbb említettekhez hasonló, (eredeti helyéről lefűrészelt,) másodlagosan hasznosított gerendacsonkot találtam. Ezért a homlokzatokon elől és hátul, a födémgerendák belső szintjéhez igazodva a tapasztás részleges eltávolításával megvizsgáltuk a falazatot. Megállapítást nyert feltételezésünk, hogy a tetőszerkezetet egykor elpusztító tűzesetet követően, az új ácsolat készítése alkalmával az egykori födémgerendák végeit lefűrészelték, és egyes darabjait felhasználták, az új „sárgerenda" alátámasztására. Az eredeti helyén meghagyott gerendavégekre, talán a megújítással egy időben a házhoz toldott szín (?) tetőszerkezetének feltételezett kötése adhat magyarázatot. Nem találtuk meg a falban maradt gerendavégeket az első szoba vonalában, amely majd a födém teljes bontásakor vált értelmezhetővé. Itt valószínűleg a födém is a lángok martaléka lett, és teljesen meg kellett újítani. Az első szoba újabb födémé így, a falak tetejére 25 cm mélyen deszka alátétre felültetett, 500x20x 18 cm keresztmetszetű gyalult lucfenyő gerendából, (középtávolság 93-97 cm), és az arra cigányszeggel rögzített, gyalult 28-30 cm széles mennyezet23. deszkázatból állt. Erre a padlásoldalról csépelt zsúpszalma terítés került, amelyet 6-8 cm vastagon letapasztottak. A hátsó szoba födémé: 20x 18 cm keresztmetszetű, építéskor közel 6 méter hosszú, gyengén íves talpú gyaluval simított, élszedett, feltehetően jegenyefenyő (vagy egyéb gyors növekedésű, kis gyantatartalmú fenyőféléből készített) gerendára, (középtávolság 130-135 cm) cigányszeggel rögzített 30-37 cm széles, 2,7 cm vastag, a gerendákhoz hasonló anyagú és felületű deszkázatból állt. A födém padlásoldalról „vékony", 7-8 cm vastagságú vályogtéglával volt burkolva, amelyre pelyvás sártapasztás került, és amelyet időnként, állapotától függően „főddel" átmázoltak. A pitvar födémé: a bontáskor láthatóvá vált, hogy itt is megújították a mennyezetet. A középvonalban megmaradó (egykor a kémény súlyát részben viselő) bárdolt tölgygerenda jobb és bal oldalára kis keresztmetszetű akácgerendákat ültettek, és erre került a másodlagosan felhasznált (gyaluval cifrázott szegélyű) fenyődeszka, amelyeket gyári szeggel rögzítettek, majd vastagon sároztak. Az egykori lakók emlékezete szerint, a '30-as évek elején történt megújítása. 2 3 A tetőszerkezet és héjazat a tűzeset következtében elpusztult. Egykori kialakítására csak az eredeti ereszt, „esztr/-t" részben képező, a homlokzatokon túlnyúló, fennmaradt hat födémgerenda vég vizsgálata adhatott segítséget. Minthogy az eredetileg húsz gerendavég közel egyharmadából, amelybe illesztették a koszorúfát, csak egyben találtunk a félfecske csapokat „szilárdan" rögzítő faszög részére készített furatot, felvetődött annak mérlegelése, hogy épületünk egykor függesztett, feltehetően ollóágas-szelemenes fedélszékkel épült volna. Azért gondoltunk erre a megoldásra, mert a rekonstrukció során, a hasonlóképen csak félfecske csappal rögzített koszorúgerendák, a kakasülők kötésének ellenére, fél év leforgása alatt kimozdultak a csapfészkekből, amely a szerkezet oldal irányú terpesztésére utalt. Ezt utóbb csak a jelen ácstechnológiának megfelelő csavarkötés segítségével sikerült biztosítanunk. Mivel a rekonstrukcióig a falak tetején megmaradtak az eredeti csertölgyből készített keresztgerendák, és azokon semmi nyomát nem találtuk A padláson tárolt gabona súlyától a beázások miatt megkorhadt deszkázat leszakadt, és adatközlőmnek, mint gyereknek az ablakon kimászva kellett segítséget kérni. (Keresztes Margit sz. 1923) 204
