Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
TÖTSZEGI TEKLA: Tájházak Kalotaszegen
la. kép. A magyargyerőmonostori Debreczeni Márton Tájház épülete tartása kapcsán felmerülő általános problémákra. Kalotaszegen jelenleg négy tájháznak nevezett létesítmény működik. Mind a négy 1995 után létesült, egy a Felszegen (Magyargyerőmonostor), kettő a Nádasmentén (Inaktelke, Méra), egy pedig a Fenes völgyén található (Tordaszentlászló). A gyerőmonostori és az inaktelki gyűjtemény alapítója, kezelője a helyi református egyházközség, míg a mérai és tordaszentlászlói gyűjteményé egy-egy helyi kulturális egyesület. A magyargyerőmonostori Debreczeni Márton Tájház alapításának szorgalmazói a helyi értelmiség és a névadó, a gyerőmonostori születésű bányamérnök, feltaláló Magyarországon élő leszármazottai voltak. A kiállítási térként szolgáló épületet 1995-ben vásárolta meg a helyi református egyházközség, a régi parókia kertjében való újjáépítésére, berendezésére és a nyilvánosság számára való megnyitására 2002-ben került sor. A 19. századi, boronafalú, zsindellyel fedett, elől tornácos, osztatlan épület eredetileg gabonáskamra volt, nagy, beépített gabonatárolókkal, amelynek lb. kép. A magyargyerőmonostori Debreczeni Márton Tájház épülete nyomai ma is látszanak (1. kép). Az fel sem merült, hogy eredeti formájában és funkciójának megfelelően „mentsék meg" az épületet, így újjáépítésekor az új funkcióhoz igazodva alakították át: ablakokat vágtak falába, mestergerendáját deszkákkal burkolták, födémdeszkáit kicserélték. Ugyanekkor az eredeti tetőfedésnek megfelelően a gabonást évtizedek óta fedő kátránypapírt - a templom újrafedésétől maradt - zsindelyre cserélték, bár a tetőszerkezetet az eredetihez képest kb. 50-60 cm-rel alacsonyabbra szabták. A belső térben kiállított tárgyak gyűjtését nem előzte meg a gyűjtési szempontrendszer kidolgozása, így a tárgyak kiválasztása, bekerülése esetleges volt, nagyobbrészt a lelkész felhívása nyomán, helyi adományokból, illetve vásárlás útján kerültek a gyűjteménybe. A berendezéshez használt bútorok többségét, akárcsak az ablakkereteket, olaj festékkel kékre festették. A berendezés egyik legimpozánsabb darabját, a Debreczeni család által adományozott 1862-es datálású, jó állapotú festett ládát helyszűke miatt egyrészt a fűtő, másrészt a mestergerendáról lelógatott cifraszűr takarja. A kiállított cserépedények között 19. század végi, 20. század eleji keménycserép tányérok, bánffyhunyadi, tordai, désházi főző-, tároló- és díszedények éppúgy előfordulnak, mint a 20. század második feléből származó korondi díszkerámiák. Az ajtóval szemben eső sarkot egy gyerőmonostori és bánffyhunyadi kályhacsempék felhasználásával épített tüzelő uralja (2. kép), amelynek a vidékre jellemző arányait az alac-
