Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)

A gazdasági rész istálló, színalj és csűr (piac) kialakítású, szerkezete látszó keresztfejes borona. Itt tervezzük bemutatni az Erdély kutatástörténetét földolgozó kiállítást. Küküllő vidéke KOS Károly a Kis-Küküllő vidékét nagyjából Kis-Küküllő vármegye területével azonosította (északról a Maros, délről a Nagy-Küküllő határolja), de kutatásai során az egykori Alsó-Fehér vármegyében található Magyarlapádot és a szomszédos helységeket is fölkereste, mert rokon falucsoportnak tekintette azt.

45 Mi tovább bővítettük a rokon települések körétt, és ide soroljuk Székelyvéckét, Székelyszállást, Bordost, Csöböt és Magyarzsákodot is, melyek ugyan jogilag a Székely Partium részei, de csupán egy völggyel keletebbre helyezkednek el a KÓS Károly által legkeletibb településekként meghatározott Kiskendtől és Kelementelkétől, néprajzi, népi épitészeti vonatkozásban pedig a Kis-Küküllő mentéhez hasonlók. E területi bővítés miatt használjuk a Küküllő vidéke kifejezést. Utunk során az alábbi településekre látogattunk el: Csávás, Désfalva, Gógán, Gógánváralja, Kóródszcntmártón, Küküllőszéplak, Mike16. kép. Magyarzsákodi sütőház 1856-ból, 31. sz. (VASS Erika felvétele, 2005.) falva, Magyarlapád, Vámosudvarhely. A terület viszonylag zárt vidék volt, melynek lakói a jó minőségű földeken gabona- és kukoricatermesztéssel, a déli részeken szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Székelyvécke környékén most is láthatók a domboldalakon az egykori teraszos földművelés nyomai. A Küküllő vidéke kőben és fában szegény, ezért hosszú időn keresztül a paticsfalú, szalmafedésű építkezés volt a jellemző, melyet fokozatosan váltott fel a téglaépítkezés. Fenyőtörzset, -TI T

1 17. kép. Lakó- és sütőház, Székelyszállás 44. sz. (VASS Erika felvétele)