Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

SABJÁN TIBOR: Egy lakóház bontása a Szentendrei-szigeten

cébe 5-6 kenyér fért bele, de voltak 16 kenyeres kemencék is. (Egy nagyobb paraszti gazdaságban a cselédekkel együtt 10-15 főt is kellett élelmezni naponta, kenyeret pedig hetente egyszer sütöttek.) Az 1930-as évekig otthon sütötték a kenyeret, majd a pékhez kezdték hordani. A kemencében nem csak kenyeret sütöttek, kenyértésztából készült a lepény, melyet zsírosan és fokhagymásán fogyasztottak, a zsíros tésztájú bodag, melynek tetejét bekockázták, valamint a vakarcs. Itt sütötték a mákos vagy diós kalácsot és a pusztakalácsot is. Szilvalekvárral töltötték meg a lekváros patkót, melyhez a lekvárt a kenyérsütés utáni kemencében érlelték. Finomabb volt a köcsögökbe rakott lekvár, ha a kemencében melegítve bebőrösödött a teteje. Szintén a félig kihűlt kemencében történt az aszalás. A szilvát és a gerezdekre vágott almát a kemencében aszalták meg, hogy a téli időkben cukros vízben kifőzve finom csemegét kaphassanak. Kemencébe rakott tepszíbzn sütötték meg apatyola tököt is, amely ugyancsak csemegének számított. Lakodalomkor is jó szolgálatot tett a kemence: tyúkot és kacsát sütöttek benne. Fűtéséhez fát, pirkliX (rőzsét), szalmát és kukoricatuskál használtak. Eszközei közé tartozott az egy darabból készült lapát, a piszkafa, a botból és kukoricahajból összetákolt pemete és a szénvonó. A kemencék utolsó hírmondói napjainkig fennmaradtak. A Szentendrei-sziget népi építészetére FILEP Antal hivatkozik. A Kisalföldön megtalálható kiugratott kemencéket vizsgálva megemlíti, hogy ilyen kemencék jellemezték a sziget népi építészetét is.

15 Közelebbi részleteket azonban sem nála, sem a szakirodalom egészében nem olvashatunk. Az általunk Tótfalun feltárt épület a maga megoldásaival és átépítéseivel nemcsak a település, hanem az egész sziget építkezésmódját is képviseli, ezért lehetővé tesz bizonyos öszszehasonlító értékelést is. Ha csak a kiugratott kemencék kérdését nézzük, akkor itteni előfordulásuk szigetszerű elterjedést mutat, hiszen keleti irányban az alföldi háznak nincs konyhai kemencéje, nyugatra pedig újra az alföldi háztípus jellemzi az építkezést.

16 Déli irányban a Sárközben találhatók meg a kiugratott vagy csak falba mélyedő kemencék maradványai.

17 Nem ennyire elszigetelt jelenség a szobák kályhás fűtése, bár az alföldi ház területén a kívülfütős kemencék terjedtek el, a Dunakanyar keleti térségében éppen a Szentendrei-szigeten is megtalálható táblás kályhák dominálnak. Megtalálhatók a Börzsönyben, a Cserhát környékén, használatuk 14. kép. Elbontott lakóház kerítésnek meghagyott hátsó fala. Az egykori konyha falában jól látszik a falon átnyúló kemence helye. (Tótfalu, SABJÁN Tibor felvétele) lehúzódik Gödöllő térségéig is.

18 Nyugati irányban szórványos felbukkanásuk figyelhető meg Székesfehérvár, Komárom és Győr térségében, de gyakoribb előfordulásuk a Szigetközben és a Csallóközben dokumentált.

19 A szigeten használt kályhák tehát ezeknek a táblás kályháknak közvetlen rokonai, de a rokonság nem annyira a Börzsöny irányába mutat, mivel ott a házaknak hagyományosan nincs konyhai kemencéje, ezért a szobai kályha aljába boltozott kenyérsütő kemence van rejtve, hanem a Szigetközi és Csallóközi példányokkal azonos, hiszen ezek is egyszerű táblás kályhák kemence funkció nélkül (12. kép). Nehezebb az összehasonlítás a redukált égetésű szemes kályhák esetében, hiszen ezek aktív használatával már nem nagyon találkoztak néprajzkutatóink. Mindenesetre a Dunakanyar környékén használtak ilyen kályhákat, hiszen Szentendrén 18-19. századi anyagból is előkerültek hasonló kályhaszemek fehér meszelésnyomokkal.

20 Redukált égetésű, fekete kályhaszemek gyakran szerepelnek 18-19. századi limitációkban, a legtöbb fazekasközpontban készítették őket, a Dunakanyar környéki kályhák készítési helye egyelőre ismeretlen számunkra. A takaréktűzhelyek összehasonlítása a Börzsöny környékén, de a Szigetközben is mutat hasonlóságokat. Mindkét helyen gyakori volt, hogy a lebontott táblás kályha csempéiből építették a takaréktüzhelyeket.

21 Maga a tűzhely elnevezése illetve az alkatrészek terminusai nagyobb területen is hasonlóságokat mutatnak.

22 Összefoglalva az eddigieket, szűkös gyűjtésünk alapján megállapítható, hogy a Szentendrei-