Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

HÁLA JÓZSEF: Kőbányászat és kőfaragás a kalotaszegi Magyarvistán

Hála József KŐBÁNYÁSZAT ÉS KŐFARAGÁS A KALOTASZEGI MAGYARVISTÁN Bevezetés KOS Károly a néprajzi szakirodalom adatai és saját megfigyelései alapján Erdélyben több mint hétszáz 19-20. századi ipari központot tudott kimutatni. A népi iparágak közül a mészégetés 8, a kőszegés, kőfaragás és kőmuvesség pedig 19 faluban volt fontos foglalkozás még az 1970-es évek elején is.

1 A kőfaragásról nevezetes települések egyike a kalotaszegi Magyarvista. Magyarvista Kolozsvártól nyugatra, a Nádas-patak völgyében fekszik és (Daróccal, Bogártelkével és Mérával együtt) a díszes népviseletéről és népművészetéről híres ún. C

ifrcividékhez tartozik.

2 Magyar és többségében református (kis részben adventista) vallású lakóinak száma az egykezes miatt a század eleji 1149 főről (1900-ban), illetve 1400-ról (1910-ben)

3 napjainkra 900 fő alá esett.

4 A falu lakói földművelésből és állattartásból élnek, sokan eljárnak dolgozni Kolozsvár, Egeres és más települések ipari üzemeibe és számos családnak fontos megélhetési forrás a több mint 100 évvel ezelőtt kialakult helyi kézműves iparág, a kőbányászat és kőfaragás is. Magyarvistán „...A termőföldek gyenge minősége sok munkával gyenge termést ad"

5

, ezért erre a falura és ma is igaz JANKÓ Jánosnak az egész Kalotaszegre vonatkozó, 1892-ben tett megállapítása: „A nép az iparra a természet mostohasága által van ráutalva, mert a talaj nem oly termékeny, hogy a nép szükségleteit teljesen fedezni tudná."

6 Dolgozatom megírásához a vonatkozó irodalom adatain kívül az 1991 szeptemberében Magyarvistán végzett gyűjtésem eredményeit használtam fel. A falu egyik kiváló kőfaragójáról, TÖRÖK Istvánról (és egyben a helyi kőiparról) 1991-ben GULYÁS Gyula és GULYÁS János, 1993-ban pedig ROZSNYAI Aladár filmet is forgatott.

7 Az utóbbi mű elkészítésében én is részt vettem és dolgozatomban idézek az e filmben elhangzottakból is. A kalotaszegi kőiparról A Kalotaszegen és környékén található kőzetek közül a hasznosítás szempontjából az andezit, a dácit, a granodiorit, a mészkő és az alabástrom (gipsz) a legfontosabb. Ezeket az ásványi nyersanyagokat régi idők óta bányásszák és hasznosítják a vidék lakói (1. kép. I.).

8 A századforduló táján a kiskapusi, gyerővásárhelyi és gyalui andezitet elsősorban útépítésre (útkavicsolás, járdakövezés stb.) használták fel, ugyanúgy, mint a marótlaki granodioritot és a pányiki dácitot is.

9 A magyarországi útépítőkő-bányászat és -készítés (útburkolati nagy- és kiskockakövek, útkavics stb.) a Börzsöny hegységben, a Szob és Márianosztra között lévő Csák-hegyen indult meg az 1830-as években. Ezt követően sorra nyíltak a hasonló bányák az ország más részein is."

1 A Kalotaszeg határvidékén lévő Kissebes szürke színű biotit-amfiboldácitját 1870-ben kezdték fejteni." Az e kőzet kitermelésére és feldolgozására alakult Kissebesi Gránitkőbánya Rt. Magyarország egyik legjobban felszerelt és legeredményesebben működő kőbányaüzeme volt, amely több újítással is kitűnt a többi hasonló üzem közül. Például 1886-ban Magyarországon először Kissebesen helyeztek üzembe kőtörő gépet, 1906-ban pedig, az országban szintén elsőként alkalmaztak pneumatikus fúrógépet.

12 A különböző típusú útburkolati kövek távoli vidékekre is eljutottak, az útkavicsot elsősorban az alföldi utak készítéséhez használták fel.

13 A kissebesi kőbányaüzem ma is működik. Az eocén mészkő kiváló építőanyag. A 19. században és a századforduló táján épületköveket (Nagypetri, Jegenye, Türe, Méra, Bács, Gyalu, Magyarnádas, Magyargorbó, Szászfenes) faragtak, útburkoló anyagot (Nagypetri, Egeres) készítettek belőle és felhasználták vasútépítéshez (Egeres) is.

14 A faragott épületköveket nemcsak a fejtés helyszínén és a közvetlen környéken alkalmazták, hanem az egeresi, szuesági és bácsi (bácstoroki) mészkő Kolozsvár fontos építőanyaga is volt. Az utóbbit használták fel például a Farkas utcai református templom építéséhez, és a múlt század végén ebből készítették a budapesti Mátyás-templom díszes tornyát is.

15 A kőzetből jó minőségű meszet is égettek például Nagypetriben, Türén, Makón és Magyarvistán (1. kép. 1.). A nevezett települések ezzel az anyaggal a 19-20. században elsősorban a környékbeli falvakat és Kolozsvárt látták el.

16 Magyarvistán a 19. századtól

17 az 1960-as évekig folyt mészégetés,'

8 amelynek emlékét földrajzi nevek őrzik ( 1. kép. 2.).

19 A mészkőre alapozva több faluban népi kőfaragóipar is kialakult. E falvak kőfaragói elsősorban építőkő és sírkő készítésére szakosodtak. Oláhnádason már a múlt század végén kőfaragó műhely (Kis Sámuel és társa)