Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.

9. kép. Lakóház alaprajza. Horvátnádalja. GAZDA Anikó felmérése alapján A zanati tanítómesternek „fából készült, romos és elhagyatott háza van egy szobával, konyhával, szűk istállóval..."

m Óladon is fából készült szoba-konyhás épületben lakott a tanító."

4 A közeli Herény tanítómestere is szűkös körülmények között élhetett régi, romos egyszobakonyhás faházában."

3 A velemi tanító háza is fából készült az 1700-as évek végén. 1756-ban a dozmati iskolamester házáról annyit tudunk, hogy „állapota igen rossz, és tűzveszélyes, fenntartják, javítják". 50 évvel később azt írják „háza fából, fundamentuma fa, szalmával fedve, roskadozó, szűk". A házban egy szoba volt ami „az iskolás gyerekek befogadására nem elégséges" - írták."

6 A megye fában szegény vidékeinek 17-18. századi építkezését - mint említettük - a sövény- és vert falú épületek jellemzeték. Feltehetően még a 17. században épült Petres György birtokos nemes háza Molnaszecsődön. amelynek egy részét, az ún. öregszobát, az öregkonyhát [öreg = nagy] és a mellettük lévő kiskamrát faboronáből, a kisszobát és a másik kamrát sövényből emelték."

7 Körmend város 17-18. századi jobbágyi és zsellérszintű építkezését a sövényfalú épületek magas száma határozta meg. 1720-ban az egész város vesszővágatási engedélyért folyamodik „többnyire sövény házakra kell szert tennünk" - írták a kérvényezők."

8 Egy 1826-os körmendi tűzvész alkalmával 71 ház égett le a városban. Ezeknek 38%-a még „fonyásból" volt építve. Bizonyára ezek a sövényházak még a 18. században vagy a 19. század elején épültek, mivel 1817-ben az uradalom tiltó rendelkezései alapján ,fából és sövényből tilos házakat építeni".

119 Sövényfalú lakóházak nagy száma jellemezte a Szombathely környéki falvak paraszti és birtokos nemesi építkezését is. Acsád, Bozzai, Csó (Nemescsó), Bőd (Nemesbőd), a Sárvár környéki és a távolabbi Hőgyész birtokos nemesei közül többen laktak „sövényből talpakra épült" és „talpakra sövénnyel fonyott"

120 lakóházakban. A hegyháti falvak korabeli épületei között is bőven akadtak fonott falú házak.

121 Vidékünkön nemcsak lakóházak, istállók és pajták épültek sövényből. Horvátnádalján és Harasztifaluban a 17. század végén boronából és agyaggal tapasztott vesszősövényből épült kápolnát talált a vizitátor.

122 Bizonyára a térség korabeli iskolaépületei között is akadtak szép számmal sövényfalú épületek, hiszen a megye távolabbi részén fekvő Kenyériben 1837-ben sövényfalú iskola és tanítólakás állt.

123 A csempeszkopácsi iskola még 1875-ben is sövényfalú zsúpos épület volt.

124 Vas megye sík és fában szegényebb vidékeinek paraszti építkezését nemcsak a fonott falú épületek határozták meg. A 18. században egyre inkább szaporodó földfalú épületek fokozatosan háttérbe szorították a tapasztott sövényfalú házakat. Területünkön a rakott sárfalú házak egykori elterjedését a Magyar Néprajzi Atlasz térképei is megerősítik. Sokat azonban nem tudunk róluk. Egyik utolsó hírmondója, az 1860-ban még álló pecöli iskolaház lehetett, amelynek falai „téglából, a többiföcskerakásra" épültek.

I2í Azokon a területeken, ahol a földesúri korlátozások és tiltások jobban érvényesültek, vagy maguk az építők is „igényesebb", szilárd építőanyagot használtak, egyre inkább elterjedt a mór- és tömésfalú házak építése. Nemcsak a peresztegi tűzvész után rendelte el az uradalom a mór falú épületek építését. Körmenden, ahol 1763-ban feljegyezték, hogy „a lakosoknak nagyobb része csak alábbvaló matéréáliekból húzókat építeni szokott", az uradalom téglaégető kemencét létesít az építkezők megsegítésére. 1817-ben pedig nemcsak megtiltották a fa- és sövényfalú építkezést, elrendelték, hogy „a fundamentum... téglából... felül pedig mórból... tétődjön"\

126 Ezeken a területeken a korabeli földfalú iskolák falazata inkább töméssel készült. A büki iskoláról 1773-ban jegyezték föl. hogy zsúppal fedett tömésépület volt. 1802-ben a sorokpolányi iskolamester háza is tömésfalú.

127 Ebben az időben Répceszentgyörgyön is tömésfalú iskolába jártak a gyerekek. A hegyháti Telekes iskolája még 1860 körül is alacsony tömésfalú, zsúpfedeles, kémény nélküli épület volt. Egy szobából, egy konyhából, egy kamrából és istállóból állt. Győrváron „az. iskola középszerű, nincs kipadlózva, zsúppal födve, ...egy szoba, kémény nélküli füstös konyha. Ezek, valamint az iskolaszoba is földből vágynak tömve, alja már porladoz. Kamara és istálló most épült talpra". Andrásfán szintén a 19. század második felében jegyezték fel, hogy „rég épült a ház és iskola, de mivel berek közelében van és tömés föld nem soká fog állani és egészségtelen... egy ablak és iskolapadok szükségeltetik, nincs kipadlózva.". Az iskolaházak tetőfedési anyaga a vizsgált időszakban