Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

ZENTAI TÜNDE: A drávaszögi és Eszék környéki magyar parasztházak a 18-19. században

Zentai Tünde A DRÁVASZÖGI ÉS ESZÉK KÖRNYÉKI MAGYAR PARASZTHÁZAK A 18-19. SZÁZADBAN Rövid tanulmányunkban a drávaszögi és kelet-szlavóniai magyar falusi lakóházak két évszázados fejlődését kísérjük figyelemmel. Munkánk középpontjában a kapcsolatok, kölcsönhatások és különösképpen az eltérések vizsgálata áll. A részletes szerkezeti bemutatást ezúttal mellőzzük. E mikrotájak földrajzilag a Drávai-síkság részei. Az itt élő népek sorsa a történelem folyamán sok szállal fonódott egybe, akár középkori múltjukat, akár művelődéstörténetüket tekintjük. Az Árpád-korban és az azt követő századokban mindkét terület Baranya részét képezte, a török hódítás pusztításait súlyosan megszenvedték, a reformáció korai térhódítása mélyen ivódott kultúrájukba. A Drávaszög fogalmát széles értelemben használjuk (v. ö. ZENTAI János 1978), durván a Siklós-Mohács és Kopács települések által körvonalazható területre, amelyet a trianoni szerződés új országhatárai kettévágtak. Vizsgáljuk tehát mind a Külső-, mind a Belső-Drávaközt. Szlavóniában a szomszédos, ún. szlavóniai magyar sziget falvaival (Haraszti, Kórógy, Szentlászló, Rétfalu) foglalkozunk. A drávaszögi nép életéről már a múlt század elejétől találunk szórványos irodalmi adatokat. A Tudományos Gyűjteményben 1822-ben és 1823-ban BAYER Márton és STRÁZSAY János dicsérően szólnak a vidék kultúrájáról, SZALAY Antal Siklósnak külön tanulmányt szentelt. 1845-ben HAAS Mihály és HÖLBLING Mik-