Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése

ami egyébként lehet az ajtó melletti falon is. Feltűnő, hogy ez a szerkezet a szlovákoknál csak a függőleges füstelvezetőjű, belülfűtős kemencéknél mutatható ki, a ferde, kabolás megoldásnál nincsenek meg. Már SVECOVÁ, Sofia is utal rá, hogy az említett szerkezet lehet a kemence és a szobaajtó közötti falon is. Ez figyelhető meg például Árvában, ahol a korábbi zárt tüzelőberendezések után egy kerek alaprajzú, felül kupolás, bananak nevezett kemence tűnik fel, ezzel egyidőben a kozub a kemence és az ajtó közötti falra került, például Nagyfaluban (Velicná),

276 Zázriván (Zázríva).

277 De a túróci Nagyjeszenen (Horné Jaseno),

278 Gömör-Kishont megyében Garamfőn (Svermovo),

279 Baradnán (Bradno),

280 Királyhegyalján (Sumiaci)

281 stb. is feltűnik ez a jelenség. Hasonló világítószerkezetek a lengyel Beszkidekben is ismertek, ott komin, kominek a nevük.

282 Liptóból cserép világítókandallóról is tudunk.

283 Hont megyében, így Zsibortón (ztibritov) a kívülről fűthető kemence mellett tűnnek föl.

284 Távolabb Morva-földön is ismertek ezek a világítókandallók.

285 A korábban idézett, a Felföld magyar lakossága köréből származó adatok arról vallottak, hogy a kandallók a belülfűtős kemence belső füstelvezetőjével egyidőben bent voltak a lakóházban. így nem tűnik valószínűnek, hogy az ilyen szerkezetek, fülkék másodlagos jelenségek lennének, inkább egy funkciómegosztás sejthető esetükben. Meggondolandónak tartom, hogy éppen este, mikor a világításra szükség lenne, a kemence szája feletti füstfogó már többnyire nem működik, sőt, hogy a kemence és a szoba melege ne menjen ki, be is dugják, így ez alatt nem lehetett tüzelni, hiszen akkor a világításra szolgáló tűz füstje bent maradt volna a lakóhelyiségben. Ezért lehetett szükség a világítókandallókra. Az ilyen alkalmatosságok funkcionálásáról - még személyes tapasztalatok alapján - Persen (Prsa) REGULY Antal a következőket jegyezte fel: „A kemencze eleje köre mialatt van a tűz, felette a kémény 2 1/2 láb . . .", majd „Kosko, téli világító (kuczkó Szécsényben) melyen télben apró száraz lángot adó fát égetnek, hogy az asszonyok munkájuknál különösen fonásnál lássanak, ez egy kis tűzhely felett álló cső mely a padláson a kéménybe bele megy".

286 Maga a szerkezet a magyar nyelvterületen eddig párhuzam nélküli, mert a kemence ez esetben is minden bizonnyal belülfűtős, erre utal a szájánál rakott tűz említése, és bizonyára a "kémény" a füstelvezető, mert a mintegy 80 cm valóságos kéménynek kevés. Az is nagyon valószínű, hogy a világítókandalló kör keresztmetszetű füstelvezetője nem egy valóságos kéménybe torkollott, hanem a padláson lévő füstterelőbe, a kiskemencébe. Ez viszont azt is jelenti, hogy ez a szerkezet nem valószínű, hogy az ajtó melletti falon volt, hanem a kemence elülső sarkán helyezkedett el. Eddigi tapasztalataink viszont arról vallottak, hogy a világítókandallók a magyar lakosság körében a falban, vagy a fal mellett voltak. A világítókandallók eredetének kérdésében egyelőre inkább találgatásokra vagyunk utalva, a megbízható megoldás még várat magára. Korábban már idéztem olyan adatokat, ahol uradalmi épületekben fordultak ezek elő, mint Füzéren, Sátoraljaújhelyen, mindkettő a 19. század elejéről. A 18. század végén Miskolcon nemesi házban bukkan föl, Mád a Hegyalja jelentős mezővárosa volt, igaz a világítókandalló egy zsellérházban állt. Az, hogy a felföldi kandallók csak világító alkalma-