Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése

Cseresznek, cseresznyeg A belső füstelvezető A terminus nem túlzottan gyakran fordul elő, és ne­héz eldönteni, hogy ennek ritkasága, vagy a gyűjtők figyelmetlensége az oka. PINTÉR Sándor mindenesetre feljegyezte, hogy a kemence szája előtti padka közepét nevezték cseresz­nyégnek, azt a részt, ahova a kemence parazsát kihúz­zák, ha főzni akarnak. 80 „A kemencze szájába, úgy alul, mint felül, egy szélesebb kő van építve, az előbbit báb­kőnek (Apátfalva), vagy pánkkőnek (Dédes), az utób­bit általában cseresznyegnek nevezik. Az utóbbi rendel­tetése a lángot, szikrát visszatartani, míg az ott alkalma­zott lyuk a füst távozására szolgál" - írta PÁPAI Ká­roly. 81 ISTVÁNFFY Gyula pontosan nem adja meg adatai származási helyét, de megemlíti azokat a köve­ket, melyeket a kemence szájába alul és felül beépíte­nek, szerinte mindkettőt cseresznyegnek nevezik. 82 Ke­letebbre a gömöri Serkén (Sirkovce) is használták a megnevezést. 83 Figyelemreméltó, hogy a Felföld délibb részein sem ismeretlen. Miskolcon egy ház építésénél a „Kő tseresznyek' '-et említik, mely kétségtelenül a tüze­lőberendezés része, mert a házban lévő boglyakemence után következik. 84 Mezőkövesden a kemence száját el­záró tévőt esetenként cseresznyekőből faragták, és en­nek az az érdekessége, hogy ilyen kőfajtát más összefüg­gésben nem ismernek. Heves megyében Párádon, Bekölcén, Felsőtákány­ban és Sírokon a kürtőt nevezték így. 85 Pogrányon (Pog­ranice, Nyitra m.) és környékén a kemence eleje, szája környéke a cselesznek, 86 a Karancs vidékén 'a kemence füstfogója', 'nyitott kürtője' jelentésben ismert. 87 Vámosmikolán, Perőcsényben a szabadkémény alatti terület a cselesznyek, cselesznyik, a konyhában a tűzhely feletti fal a cselesznyek fala, Galgamácsán pedig maga a szabadkémény kürtője a cselesznek™ Az adatok közre­adójának, I. SÁNDOR Ildikónak is felkeltette a figyel­mét a megnevezés, mely szerinte „A kürtös kemencék­kel való rokonságot . . ." bizonyítja. 89 A mai köznyelvi szlovák ceVuste általában 'kemence száj' jelentésű. 90 Inkább csak kiragadott példákként, mint a teljességre törekedve: Búrszentpéteren (Borsky Peter, Pozsony m.) celesno, 91 Nyitrafenyvesen (Chvoj­nica, Nyitra m.) celesno, 92 Trencsény környékén (Tren­cín, Trencsény m.) cel'ust', 9i Hontban Cserin és Alsófe­hérkúton (Cerovo, Dőlné Príbelce) cel'ust'e, cel'esník, 94 a Felső-Garam mentén Zólyomban és Gömör-Kishont­ban celustá, 95 az Ung megyei Tárnán (Trnava pri Labor­éi) celisce, 9 ^ de még a vizsgált területtel szoros kapcsola­tot tartó lengyel Árvában is celuscienék 91 nevezik a ke­mence ezen részét. A magyar hangalakhoz a Hont me­gyei változatok állnak a legközelebb. Figyelemreméltó, hogy a szlovák megfelelő általános elterjedtségével szemben a magyar cseresznyeg és megfelelői csak a Fel­föld nyugati felében, mintegy Gömör, Nyugat-Borsodig fordulnak elő, tehát a szapha és a tűzpadáal együtt. Ahol a kemence alapépítményének neve tőc, tőcik még véletlenül sem bukkan föl, a kucik elterjedési területén azonban kimutatható. Kabola A belülfűtős kemence szája elől a füstöt a padlásra, illetve a pitvarba elvezető szerkezetek megnevezései kö­zül először a kabolával foglalkozom. Rögtön előre kell bocsájtanom, hogy ez esetben sem mindig egyértelmű a néprajzi kutatás által nyújtott kép. Mindjárt a Magyar Néprajzi Atlaszt kell említeni, ahol „A szobai tüzelő elnevezései" összefoglaló cím alatt mint „kabala, kabo­la, kaboláskemence" a kemencék, majd mint „kabola" a kandallók között szerepel a terminus. így tehát egyen­értékű mondjuk a „banya, banyakemencé"-vel, a „bog­lyakemencé"-vel, vagy akár a „siska, siskó, siskakemen­cé"-vel. 98 Pedig, s erről mind az eddigi közlések, mind saját gyűjtéseim is meggyőztek, a kabala vagy alakválto­zatai eredetileg a füstelvezetőt jelölik, csak jelzőként kapcsolódnak a kemencéhez. A Néprajzi Atlasz (tehát együtt a kemence- és kandallóként térképezett adatok) három megyéből mutatja ki a megnevezés ismeretét. Ung megyében Mokcsakerészen (Krizovská Liesovka) és Nagygejőcön (Velikie Geevcy); Zemplénben Erdő­horvátiban, Vajdácskán, Abarán (Oborín) és Leleszen (Leles); Abaúj-Tornában pedig Aszalón, Abaújdeve­cserben, Fonyon, Pányokon és Nagyidán (Vel'ká Ida) fordul elő. Az irodalmi adatok is hasonló körből kerül­nek ki, Ungban kabolának nevezik a belülfűtős ke­mence szája elől ferdén a pitvarba tartó füstelvezetőt. 99 A magyar nyelv elterjedésének legészakibb pontj án Ma­gyarbödön (Bidovce, Abaúj-Torna m.) hasonló jelen­tésben ismerik a terminust. 100 Az abaúji Hegyközben és a zempléni Bodrogközben még gyűjtéseim során is talál­kozhattam a kabola megnevezéssel. 101 A Zempléni­hegységben kobulka, kobula változatban élt. 102 A Her­nád völgyében VAJKAI Aurél már nem talált belülfű­tős, belső füstelvezetéses kemencét, de a kabalát még gyakran gyűjtötte, mint a boglyakemence, vagy egyéb, közelebbről nem meghatározott tüzelő, tüzelőrészlet megnevezését. 103 Legnyugatabbra a Bődva mellett és a borsodi Csereháton fordul elő, például Hegymegen és Zilizen, 104 Martonyiban egy, a szobában lévő, de a ke­mencétől független kandallószerű világító/tüzelő szer­kezet a kabala. 105 VISKI Károly a Bődva környéki tüze­lőkről írva már a síp megnevezés általános használatáról számol be. 106 A magyar nyelvterülettel érintkező vidékeken Kelet­Szlovákiában szintén ismert a kobul'a terminus, 107 szű­kebb területről, a Vihorlát környékéről írva SVECO­VÁ, Sona hasonlóan nyilatkozik. 108 Figyelemreméltó, hogy egy tarnai (Trnava pri Laborci) kemencét ábrázoló rajzon a füstfogó/füstelvezető kafl'e. m A füstelvezető hasonló megnevezése - kachlje - az elszlovákosodott rutén Füzéren is ismert volt. 110 A szlovákiai rutének kö­rében meglehetősen változatos néven nevezték ezt a szerkezetet: kus, kubylka, kobulka, kafl'i, kafel, komin, koch. lu Keletebbre, Kárpát-Ukrajnában úgy tűnik, hogy közülük csak a kus, kis használatos, 112 a Kárpátok túlsó oldalán, Gorloce környékén a nagymértékben ha­sonló füstelvezető neve baba. ni így joggal feltételezhe­tő, hogy a kabola terminus a Felföld északkeleti felében alakult ki. Az egyetlen e területen kívüli adat 1729-ből

Next

/
Oldalképek
Tartalom