Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - ILON GÁBOR-SABJÁN TIBOR: 15. századi cserépkályhák Külsővatról

állapotát ez lényegesen nem befolyásolta, de egy részének tulajdonságai megváltoztak. Néhány csempe és töredék színe vörösre változott, míg az oxigéntől elzárt helyre kerülteké szürkés árnyalatot vett fel. Találtunk olyan csempét, melynek összeillesztett darabjai sárgás, szürkés és vörös árnyalatúak voltak, aszerint, hogy a ház pusztulásakor hova estek. Egyes csempék közvetlenül az égő anyagok közelébe kerültek, és 1000 °C-nál nagyobb hőmérsékletet kaptak. Anyaguk megolvadt, deformálódott, gyakran összeragadt. Felületükön jellegzetes hólyagok keletkeztek. (XI. tábla, A-B/3.) A sokféle színárnyalat ellenére megállapíthattuk, hogy a csempék készítéskori domináns alapszíne enyhén vöröses tónusú okkersárga volt. 4. Történeti vizsgálatok A kályhacsempéket tartalmazó hulladékgödör a Marcal folyó mai medrétől kelet felé, egy 130/140 méter magasan fekvő agyagos-kavicsos terasz nyugati lankáján került kibontásra, a fő folyómedertől kb. 450-500 méterre. 18-19. századi térképek tanúsága szerint a térség földrajzi állapotai évszázadokon keresztül változatlanok maradtak.'' A Marcal a középkorban is Veszprém és Vas megyék határfolyója volt. (4-5. kép.) A lelőhelyet magába foglaló Béri Balogh Ádám utca házai a terasz legmagasabb részén helyezkednek el. Építésükkor az alapárkokban cölöplyukakat figyeltek meg.

7 Valószínűnek tartjuk, hogy a középkori falu ezen a területen feküdt. Ezt erősíti meg a helyi hagyomány is, amely szerint a közelben húzódó pápai út melletti kereszt az egykori falu helyét jelzi.

8 A leletmentés - anyagi okok miatt - csak a hulladékgödör feltárására irányulhatott. Az épületet, amelyben a kályhák állottak, sajnos nem ismerjük. A gödörben talált töredékek arra engednek következtetni, hogy az épületnek tölgyfából készült vázszerkezete volt, melynek közeit sárral töltötték ki. A helyszínen talált köveket vagy az épület alapozásához, vagy egyes falaihoz használhatták, de azzal az eshetőséggel is számolnunk kell, hogy a töredékek nem lakóházból, hanem melléképületből származnak. A csempék színvonala, a királyi címer használata alapján arra következtethetünk, hogy a kályhák egy nemesi udvarházban állhattak. Ezt erősítik meg az ebből az időből származó faluásatások és más régészeti feltárások tanulságai is. Az udvarház és a környezetében feltételezhető település nagy biztonsággal a késő középkori Vat (WATH) településével azonosítható. Középkori templomának részleteit a falu központjában álló, barokk stílusban átépített katolikus templom őrzi.

9 A címeres csempék alapján az egykori nemesi udvarház tulajdonosát meggyőzően tudjuk azonosítani. A kérdéses időszakban olyan személyt vagy személyeket kell keresnünk, akik a királyi udvarral közeli kapcsolatban álltak. A címert V.(Utószülött) László és Hunyadi I. Mátyás 1452-1463 között veretett aranyguldenjén (C. II. 205.) találjuk. A Thuróczy-krónika Mátyás megválasztásáról készített metszetén is ezt a címert láthatjuk.

10 (6. kép.) A kérdéses időszakban két helyi család jöhet számításba: a Wathy (Vathy) és a Hosszútóti." Mivel a Hoszszútótiak birtoklásáról ebben az időben csak a szomszédos Bánd faluból van tudomásunk, ezt a családot kizárhatjuk a szóba jöhető tulajdonosok közül. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy tagjai között egy sincs, aki ekkor a királyi udvarral összeköttetésben lett volna. Márpedig a címerek használata feltételekhez volt kötve, akárki nem élhetett azzal a lehetőséggel, hogy a király címerét használja. A kérdés kapcsán azt is biztosra vehetjük, hogy a csempék a címerhasználatnak csak az aktuális időintervallumában kerülhettek egykori gazdájának tulajdonába,hiszen idejét múlt jelvényeknek nem sok mondanivalójuk lett volna környezetük számára. A Wathy család számunkra fontos tagjai a következők: Wathy László 1404-1426 között a kőszegi (Vas megye) vár várnagya, fia Mihály Hunyadi János familiárisa, s a török elleni harcokban nyújtott szolgálataiért több birtokot kapott a kormányzótól. Többek között 1446. szeptember 26-án a Veszprém megyei Vázsoly, Csepel, Barnag és Kisszőlős falvakat. 1446-47-ben Hunyadi János protonótáriusa, 1448-49-ben a kormányzó kancellárja és pozsonyi főispán.

12 Egyik oklevelét - kancellári beosztásban - 1448-ban Nagyváton (!) keltezi.

13 Feltételezhetjük, hogy a fekvése miatt kedvezőbb helyzetű, tehát nagyobb lélekszámú és templomos Vátot nevezték Nagyvátnak. Ezek után felvethetjük azt a hipotézist is, miszerint a fenti oklevelet éppen abban a házban állították ki, ahol feldolgozásunk tárgyát képező kályhák is állhattak. Egy 1463-ban kelt oklevélből tudjuk, hogy Wathy Mihály még él, és három mersei portája adójával tartozik a kincstárnak. A kormányzót túléli, de hivatalt már nem visel. 1476-ban viszont már csak özvegyét említik.'

4 A központi apparátusban azonban a család befolyása megmarad, hiszen testvére László 1453-tól a titkos kancelláriában protonótárius. László fia. Nagyvad Kelemen pedig Mátyás kancelláriai jegyzője. Tanulmányait Bécsben 1450-től folytatja. 1456-ban és 1469-ben javadalmakat szerez. Fivére, Albert pécsi várnagy.

15 Hunyadi János 1453 januárjában lemond a kormányzóságról,"

1 de befolyása a továbbiakban is tekintélyes, hiszen országos főkapitány. Lemondásától kezdődően Wathy Mihály már nincs az udvarnál. A címeres csempe ősforrásának tekinthető érmét pedig csak 1452-től verték. Tehát Wathy Mihálynak egy év állt rendelkezésére, hogy a címeres kályhákat megrendelje. Végső soron ez a lehetőség sem zárható ki. Hunyadi háttérbe szorulásával Ciliéi Ulrik hatalmaskodott a gyermek király felett,

16 s minden bizonnyal saját familiárisait tolta előtérbe, s Hunyadi embereit igyekezett az udvartól távol tartani. így válik érthetővé Wathy Mihály visszavonulása, ugyanakkor testvérének, Lászlónak előtérbe kerülése, majd Kelemen feltűnése a központi apparátusban. Sajnálatos, hogy Kelemenről viszont - a számunkra most fontosabb 1450-1465 közötti évekből nincs adatunk, de későbbi helyzetéből arra következtethetünk, hogy pályája töretlen lehetett. A családnak - területünkön - 1495-ben állítólag magva szakadt.

17 A család fenti tagjainak - pályafutásukat és az érem verésének idejét figyelembe véve - a kályhákat 14521463 között bármikor módjukban állt megszerezni. Ha Mihályt a megrendelők közül kizárjuk, mivel csak egy év állott rendelkezésére a kályhák megszerzésére, akkor is két Wathy neve (László és Kelemen) merül fel. Az ő